Avengers oneshots II. [BEFEJEZETT]

✴️Bucky #21✴️

A The Falcon and the Winter Soldier tegnapi, egyben első része ihlette!
Valamint T/N-nak/nek tüdőrákja van(tudom, nem a legvidámabb háttérsztori)

T/N = te neved

Elég késő volt már. Sőt, inkább korán. Nagyjából hajnali három körül lehetett, de én még ébren voltam, és kint ültem kicsiny erkélyemen. Nem volt alvás problémám, csak mivel beteg vagyok, van egy gép, ami éjszaka ki-be pumpálja a levegőt a tüdőmben. És ez elég hangos, szóval nagyon fáradtnak kell lennem ahhoz, hogy emellett aludni tudjak.

Már gondolkoztam azon, hogy végre bemegyek, és próbálok szundítani, amikor a szomszéd erkélyének ajtaján keresztül láttam, hogy a nappalijában valami folyton világít. Ismertem a mellettem lakót, és valahogy nem stimmelt, hogy be van kapcsolva a tévéje. Kicsit aggódva álltam fel a székből, majd a kerekes oxigénpalackomat magam után húzva bementem a lakásba, becsuktam az erkély ajtaját, és elindultam az előterem felé. Mikor odaértem, pár pillanatra megálltam, és elgondolkoztam, vegyek-e fel egy plusz felsőt, de a kint ücsörgés, valamint a fázósságom miatt eleve vastag pulcsi volt rajtam, így csak kinyitottam az ajtót, és kiléptem a ház hosszú folyosójára.

Kérdezhetnétek, miért aggódok ennyire a szomszédomért, mikor lehet, csak elaludt a tévé előtt, de a mellettem lakó történetesen James Barnes, és ez szerintem magyarázatot is ad arra, miért féltettem. Akkor ismerkedtünk meg, mikor két hónapja ideköltöztem. Ő akkor már itt lakott. A rák miatt nem boldogultam a dobozokkal, és mikor meglátott, hogy a palackommal a hátamon, orromban a kanüllel szerencsétlenül próbáltam felemelni az egyik dobozt, a segítségemre sietett.

James nehezen bízik az emberekben, de valahogy bennem bízott. Jobban mint a pszichiáterében, ezért az egész történetét ismertem. Azt hiszem, ez elég indok arra, hogy aggódjak érte. Ennek ellenére féltem, hogy esetleg én ébresztem fel, mikor szüksége lenne az alvásra, ezért igyekeztem halkan kopogni az ajtaján. Pár másodpercig semmi mozgást nem hallottam bentről, így már gondolkoztam,, hogy visszamegyek, és próbálok aludni valamennyit, de aztán hallottam, ahogy kattan a zár, a lakásban élő személy lenyomta a kilincset, és mikor kinyílt az ajtó. Az első, ami feltűnt, hogy Jamesen nem volt póló – egy gyors pillanatra végig is mértem –, és kidolgozott felsőteste fénylett a folyosó végéről beszűrődő utcai világítás miatt. Haja picit kusza volt, és verejtékesen tapadt a homlokába, kékesszürke szemei pedig elég tágra nyíltak. Félt.

– T/N, te... miért vagy ébren? – kérdezte álmosan. – Gyere be, ne fagyosokodj idekint!

Arrébb állt, hogy bemehessek, és mikor ez megvolt, becsukta mögöttem az ajtót. A kíséretében bementem a nappaliba, ahol az egyetlen, viszonylag erős fényforrást a tévé adta, amiben épp valami focimeccs ment. Ezután feltűnt valami, ami nem illett egy nappali berendezéséhez. Az egyetlen fotel mellett lepedő volt a földön, rajta egy párna és egy összekuszálódott bolyhos, szürke takaró.

– Te miért itt alszol? – kérdeztem halkan.

– A... katonáskodás miatt még mindig túl puha nekem az ágy.

– Ezért a padlón alszol?

– Igen... de könyörgök, ülj le! Tudom, hogy nem tesz jót neked a sok ácsorgás – terelgetett a fotel felé, majd végül lehuppantam, és beletelt pár pillanatba, mire a helyzetemhez képest rendesen kaptam levegőt.

James mélyet sóhajtva ült le a foteljával szembe, és egy ideig fel se pillantott rám.

– Rosszat álmodtál? – kérdeztem, mire felnézett rám.

– Miért vagy még ébren? – terelte a témát. – Kell neked a pihenés.

– Tudod, hogy a gép, ami segít lélegezni, elég hangos. Meg szoktam várni, hogy nagyon álmos legyek. Az erkélyről láttam, hogy megy a tévéd, ezért meg akartam nézi, jól vagy-e. De most kérlek, válaszolj! Rosszat álmodtál?