Avengers oneshots II. [BEFEJEZETT]

❤️Tony #1❤️

Vanadyn hello szia ❤️❤️❤️
Nem volt se Végtelen háború, se Végjáték!

T/N = te neved

– Nem, az Északi sarkra nem megyünk nyaralni! – jelentette ki Tony.

– Ahogy menő szigetre se! – mondta Steve.

– Most miért? Jó idő lenne ránk!

– Tony... gondolj arra is, hogy már egy apróság is van velünk – utaltam a kislányunkra, Grace-re, akit épp Wanda szórakoztatott.

– De...

– Anthony Edward Stark!

– Húha, a teljes neveden szólítottak, jobb, ha vigyázol – vigyorgott Scott, mire Hope adott neki egy nyaklevest. Erre nevettünk egy jót, majd folytattuk a nyaralás körül kialakult vitát.

– Azért se lenne jó nagyon népszerű helyre menmi, mert könnyen felismerhetnek minket, és jó lenne, ha kivételesen nem lenne semmi balhé – tette hozzá Natasha.

– Jó, akkor mit találtatok ki? – kérdezte durcásan Tony.

– Hát, arra gondoltam, mehetnénk Európába.

– Végül is... Hová? Franciaország? Svájc, vagy...?

– Egyik se – mosolyogtam. – Magyarország. Van ott egy Balaton nevű tó, ami, elég népszerű.

– Még sose hallottam róla. Gondolom már szállást is találtál – motyogta elkedvetlenedve Tony.

– Igen. De na, ne vegye el a kedved. Tetszeni fog – nyomtam egy puszit a szájára.

Valószínüleg Grace is észrevehette, hogy az apukája nem olyan vidám, mint szokott, ezért odatotyogott Tonyhoz, és a kis kezeivel jelezte, hogy fegye fel. A férjem így is tett, és mindjárt felvidult.

– Mikor tervezünk indulni?

– Arra gondoltam, szombaton. A következő hétre nagyon jó időt mondanak. Ráadásul van egy kis reptér, ahok letehetnénk a gépedet. Egész közel van a városhoz, ahol a szállásunkat találtam.

– Na jó. Legyen – egyezett bele.

– Meglásd, tetszeni fog – pusziltam meg az arcát.

Time skip, mert a Bosszúállók egyszer találkoznak Luisszal, és akkor is végig a sztoriajit hallgatják...

Az elmúlt két napban mindenki pakolászott, jöttek-mentek az emberek, intéztük a dolgokat a nyaraláshoz, majd végül elérkezett a szombat.

Este  nyolckor, az időeltérés miatt kiadtam a parancsot, hogy ideje lenne indulni. Láttam a férjemen, hogy még mindig nincs odáig a nyaralásért, de igyekezett jó képet vágni.

Nagyjából másfél óra múlva sikerült mindenkinek összekapnia magát, és bepakolni a csomagokat. Feültünk a gépre, és indultunk is.

Grace már az út elején odakucorodott Peterhez, aki a pókemberes sztorijaival szórakoztatta a kislányt.

Az út közben volt, aki aludt, vagy esetleg zenét hallgatott, netalántán halkan beszélgetett a mellette ülővel.

– Mikor érünk oda? – kérdezte álmosan Tony, aki természetesen tegnap késő estig volt a laborban.

– Nem olyan hosszú az út. Két-három óráról van szó – pusziltam meg a száját. – Ha szeretnél aludhatsz, nyugodtan. Senki nincs felpörögve. Még Pietro vagy Scott se.

– Lehet az lesz – hajtotta a vállamra a fejét, és nem sokkal később már egyenletesen szuszogott.

Time skip, mert Steve véletlen betöri a telefonját, miközben sms-t írna...

Két és fél óra múlva landolt a gép, viszont aztán még ott volt a kocsikázás. De ki kivel üljön? Egy ilyen nagy csapatban nem volt mindegy. Az első autóban biztosak voltunk. Én, Tony, Grace, Peter és Pietro. Aztán a másodikban Steve vezetésével ült Wanda, Vízió és Nat. A harmadikban Hope, Scott, Clint és Bucky. Az utolsó kocsit vitte Sam és Rhodey. Igen, elég sokan vagyunk, épp ezért nehéz volt szállást találni. Főleg úgy, hogy a csapat nagyrésze pasikból áll.

Végül úgy oldottam meg, hogy egy apartmanház több szobáját is kivettem, ügyelve arra, hogy az összetolt egyszemélyes ágyakat el lehessen mozdítani, nehogy bárkinek is kellemetlen legyen a dolog.

Közben Tony folyton azon aggódott, hogy mire Balatonfüredre érünk, a többiek elfoglalják a jobb szobákat. Tíz percig magyaráztam neki, hogy kábé az összes szoba ugyanolyan, plusz úgyis miénk a legnagyobb.

Viszont Tonynak igaza volt. Utolsónak értünk oda. Persze Samék ugyan még nem pakoltak be, de már az udvaron ültek, és iszogattak. De legalább a másik két csapat bent volt, és a holmijaikat, valamint a szobabeosztással kínlódtak. Ez, nekünk nem volt baj, így elkezdtünk kipakolászni.

– Tudod, T/N be kell látnom, nem is rossz ez a hely – mondta Tony, miközben a bőröndből pakolt ki.

– Tényleg? Ennek örülök – pusziltam meg. – Hidd el, a végére imádni fogod.

– Neked elhiszem – mosolygott.