Avengers oneshots II. [BEFEJEZETT]

🏹Clint #13🏹

T/N = te neved

Éppen a konyhaszekrény egyik magas polcáról akartam levenni a kedvenc nasimat, de nem értem el.

– T/N, te mit csinálsz? – lépett be a konyhába Clint.

– Nem érem el a chipset – biggyesztettem le a számat.

– Jól van, majd én segítek – mosolygott, majd odalépett a konyhaszekrényhez, és könnyűszerrel levette nekem a zacskó rágcsálnivalót.

– Köszönöm – motyogtam. – Bocs, hogy egyedül nem ment.

– Ugyan már! A barátnőm vagy – simította meg a vállam.

Egy másik alkalommal a kamrában akartam rendet rakni, de a felső polcon lévő lekvárokat nem értem el.

– Clint! – kiabáltam, mire ő pár pillanaton belül megjelent íjjal a kezében jelent meg, de amikor meglátta, hogy nem megtámadtak, csak kínlódok, leeresztette a fegyverét.

– Mi a baj, drágám? – kérdezte.

– Csak rendet akarnék tenni, de egyszerűen nem érem el a lekvárokat. És, hogy így jobban bele gondolok, lehet meghagyom holnapra – motyogtam szomorúan, majd kimentem Clint mellett, és meg se álltam a farmunk hatalmas udvarának piknik asztaláig.

Szomorúan lehuppantam a padra, és mélyeket sóhajtottam.

– Mi a baj? – ült le mellém Clint, és az arcomat kezdte el cirógatni.

– Néha olyan tehetetlennek éreztem magam nélküled – motyogtam szomorkodva.

– Hogyhogy? Az a baj, hogy gyakran vagyok bevetésen?

– Nem, hanem hogy vannak dolok, amik olyan magasan vannak, hogy el se érem nélküled. Ilyenkor úgy érzem, hogy jobbat érdemelnél. Akinek nem kell folyton segítened – szipogtam, mire ő szorosan magához ölelt.

– Ugyan már, T/N! Én imádom, hogy ilyen pici vagy. Épp azt szeretem benned, hogy segíthetek neked. Elvégre szuperhős vagyok – puszilta meg a fejem búbját. – Milyen hős, és milyen barát lennék, ha nem segítenék neked? Úgyhogy ne aggódj a magasságod miatt, rendben? Én így szeretlek.

Felpillantottam rá, mire ő gyorsan letörölte a szemeimből kibuggyanó könnycseppeket.

– Ne sírj, kérlek! Nincs miért.

– Tudom... és köszi, Clint – mosolyodtam el, és megcsókoltam.

Általában a csókjaink nem túl hosszúak, de annál romantikusabbak. Amikor az ajkaink elváltak, már felvidulva néztem rá.

– Mi lenne, ha holnap együtt tennénk rendet a kamrában? Addig is közösen töltenénk az időnket.

– Benne vagyok – pusziltam meg a száját.