Avengers oneshots II. [BEFEJEZETT]

🕷️Peter P. #1🕷️

T/N = te neved

Reggel a suli előtt vártam, hogy Peter megérkezzen. Hétvégén hiába írtam neki, hívtam, de nem reagált rá, így sehová nem haladtunk a spanyol feladatunkban, amit jövő hét elején kéne bemutatni.

Végre valahára leparkolt a suli elé a kocsi, ami Petert szokta hozni a Bosszúállók bázisától. Kivágódott a hátsó ajtó, majd kipattant az autóból a barátom.

Petert ötödik osztály óta ismerem, de csak az előző tanév tavaszán mertem bevallani neki, hogy szeretem. Azóta együtt vagyunk.

– Szia, Peter – öleltem meg mosolyogva.

– Szia.

– Elfelejtetted a spanyol feladatunkat? – kérdeztem kicsit szomorkásan.

– Jaj, ne haragudj! De képzeld! Hétvégén ott volt a bázison a wakandai király, meg a húga, Shuri. Az a csaj egy zseni! Mutatott képeket a találmányairól, és elképesztőek... – És így mondta tovább, amíg be nem csengettek.

Aztán a nap további részében is ez volt. Piszok rosszul esett, hogy Peter így az egekig dicsérte a wakandai hercegnőt és a zsenialitását. Persze ezt nem említettem, mert nem akartam összeveszni a barátommal, elvégre haragudni se tudnék rá. Csak rá kell nézni és mindenki megérti, miért.

Délutánra eléggé elkedvetlenedtem emiatt, így kicsit rossz hangulatban köszöntem el Petertől.

– Szia, majd holnap találkozunk – motyogtam.

– Szia.

Miközben hazafelé sétáltam, reménykedtem, hogy egy ideig még egyedül lehetek otthon, mert semmi kedvem nem volt magyarázkodni, hogy miért bőgök. Mondjuk útközben még csak nyeldestem a könnyeimet, de ahogy beértem a hatalmas épületbe, és beszáltam a liftbe, már kigördültek az első cseppek és amimt becsukódott a lift ajtaja, próbáltam a lehető leghalkabban pityeregni.

Szerencsére a lakás üres volt, így, miután ledobtam a táskámat az előszobában, besiettem a szobámba jó hangosan bevágtam az ajtót és sírva hasra vetettem magam az ágyon.

Time skip, mert Peter nyeri a padló láva játékot...

Így ment az egész héten. Peter csak erről a Shuriról tudott beszélni és én úgy éreztem, el fogom őt veszíteni. Ezt nem akartam, mert, mint már említettem, évek kellettek, hogy bevalljam neki az érzelmeimet, épp ezért nem akarnám hat hónap után elveszíteni.

Mivel már péntek délután volt, azt jelentette, hogy jön a hétvége. És a spanyol feladattal még mindig nem haladtunk, semmit.

– Peter, hétvégén muszáj lenne megcsinálni a spanyolt, mert kedden le kell adni – mondtam, miközben kifelé indultunk a suliból.

– Tényleg nem ártana – húzta el a száját.

– Akkor holnap nálunk?

– Nem lehetne, hogy te gyere a bázisra? Alig jártál még nálunk. Ráadásul, képzeld! Tony azt mondta, hogy megint jönnek Wakandából, és végre te is megismerhetnéd Shurit. – Erre a mosolyom elég erőltetetté vált, de a kedvemet még jobban elvette a tény, hogy ott lesz ez a hercegnő. Viszont, mást nem tehettem minthogy jó képet vágok a dologhoz.

Time skip, mert mikor Scott felidegesíti Hope-ot, ő darazsakat küld rá...

Eddig mindössze kétszer jártam a Bosszúállóknál, és a taxi sofőrök már akkor se örültek annak, hogy ennyire ki kell menniük a városból. Nem is tudom, mit gondoltam, mikor azt hittem, hogy most nem lesznek emiatt a szokásosnál is bunkóbbak.

Elég hosszú volt az út, de végül csak megérkeztem a célomhoz. Kifizettem a fuvart, majd a kaputelefonban elmagyaráztam P.É.N.T.E.K-nek, hogy Peterhöz jöttem.

A kapu kinyílt, majd, ahogy beléptem, megpillantottam az egyik leszálló pályám egy ismeretlen repülőt. Gondolom azzal érkeztek Wakandából.

Sóhajtottam egyet, majd elindultam a lakóépület felé. Ahogy beléptem az ajtón, senkit nem láttam a nappaliban.

– P.É.N.T.E.K, merre találom Petert? – kérdeztem a mesterséges intelligenciát.

– A szobájában, Ms. V/N – válaszolta, én pedig elindultam az emelet felé.

Odafent megkerestem Peter szobáját, bekopogtam, majd benyitottam, de azt hittem, rögtön indulok is haza. Bent volt vele egy néhány évvel idősebb, barna bőrű lány. Feltehetőleg Shuri.

– Ó... Sziasztok – köszöntem halkan.

– Szia, T/N – integetett Peter. – Ő Shuri, akiről meséltem. Shuri, ő a barátnőm, T/N.

– Nagyon örülök – erőltettem mosolyt az arcomra. – Akkor kezdhetjük a spanyolt? – fordultam Peterhöz.

– Persze.

Szerintem senki nem lepődne meg, ha azt mondanám, hogy nem sokat haladtunk a dologgal, mert Peter mindig leállt beszélgetni Shurival. Ebből másfél óra alatt elegem lett.

– Figyeljetek, én lemegyek, iszok egy kis vizet – álltam fel a fotelból, majd eléggé elkeseredve mentem le, viszont nem a konyhába, hanem a nappali tolóajtaján keresztül ki a nagy udvarra, ahol letelepedtem a fűbe.

Egy ideig csak nézelődtem, majd utat engedtem a könnyeimnek. Muszáj volt bevallanom magamnak, hogy biztos el fogom veszíteni Petert. Még úgy is, hogy Shuri néhány évvel idősebb.

– Az innivaló nem a konyhában van? – kérdezte a hátam mögül wakanda hercegnője. Gyorsan megtöröltem az arcom és feléfordultam.

– De, csak... ki akartam szellőztetni a fejem – vontam vállat. Shuri letelepedett mellém és összevont szemöldökkel vizslatott.

– Mi a baj?

– Nincs semmi – szipogtam.

– Látom, hogy van valami, de ha nem akarsz róla beszélni, azt is megértem – mosolygott rám.

– Igazából az a helyzet, hogy hétfő óta Peter csak rólad beszélt és ez elég rosszul esett. Sokáig gyűjtögettem a bátorságom, hogy bevalljam neki, szeretem és amikor mondta, hogy milyen zseni vagy, féltem, hogy elveszítem. Elég ránézned és rájössz, hogy Pete miért fontos nekem.

– Igen, tényleg nagyon aranyos, de nincs okod féltékenykedni. Sose venném el más barátját. Főleg, hogy fiatalabb nálam.

– Köszönöm, hogy ezt mondod. Peternek igaza volt, mikor azt mondta, hogy rendes vagy – mosolyodtam el, ő pedig megölelt.

– Szerintem azért beszélj erről vele. Biztos nem fog veszekedni, vagy ilyesmi – mondta.

– Igazad van – sóhajtottam, majd felálltunk, és visszamentünk Peter szobájába.

– T/N, te sírtál? – kérdezte aggódva.

– Igen, de... már minden oké – mosolyogtam rá, napok óta őszintén.

– Mi volt a baj?

– A héten... olyan sokat beszéltél Shuriról, és ez rosszul esett. De már minden oké. Tényleg. Csak féltem, hogy elveszítelek, tudod?

– Sajnálom. Nem vettem észre, hogy ezt csinálom. Ígérem, ilyen többet nem fordul elő – mosolygott rám, és megölelt. Szinte azonnal viszonoztam.

– Szeretlek, Pete – motyogtam mosollyal az arcomon.

– Én is szeretlek, T/N – puszilta meg a homlokom.