Avengers oneshots II. [BEFEJEZETT]

✴️Bucky #10✴️Highschool AU

fanni_29, remélem tetszik ❤️

T/N = te neved

– Kérlek, T/N, emlékeztess csak, hogy mi miért jöttünk el veled múzeumba? – kérdezte Tony, ahogy az afrikai kiállítást jártuk körbe.

– Azért, mert a barátaim vagytok – mosolyogtam rá és Samre. Mindketten nagyon unták magukat. – Na, ne rinyáljatok már! Legyetek nyitottak!

Ezután kicsit lemaradtam tőlük, mert ők igyekeztek minél hamarabb túlesni a kiállításon, de én figyelmesen elolvastam mindent, fotókat is készítettem, hogy majd később legyen mit lerajzolnom.

Eközben érkezett egy kicsit zajos csapat. Ahogy jobban megnéztem őket, rájöttem kik azok. A tizenegyedikesek a sulimból. Fury igazgató osztálya. Odajár az iskolai focicsapat nagyrésze. A csapatkapitány James Barnes, Brock Rumlow, valami Rollins, valamint Steve Rogers. Az elsővel és utolsóval nem volt különösebb bajom, de Barnes miatt többször is figyelmeztettek a barátaim. Viszont Rumlow-val és Rollinsszal összeakadtam egy jó párszor.

Épp ezért igyekeztem a saját dolgommal foglalkozni, de mivel a füleimet nem tudom becsukni, hallottam a tanár monoton magyarázatát és az abba belekötő T'Challa hangját. Fury minden mondatát kiegészítette, vagy kijavította, hogy valami nem úgy volt, mint ahogy a múzeum írta, vagy rossz maszkhoz adtak magyarázatot, satöbbi. Nem mondom, hogy idegesített, sőt, örültem, mert ha múzeumba megyek, szeretek részletesen és pontosan tájékozódni.

Közben teljesen körbejártam a kiállítást és szinte észre se vettem, de a tizenegyedikesek közelébe keveredtem és az igazgató idegölően unalmas és monoton magyarázatát hallgatva vártam, hogy Tony és Sam visszajöjjön.

– Hát én mindjárt eret vágok – motyogtam, mire Bucky Barnes halkan felnevetett. Ekkor döbbentem rá, hogy a focisták mellé kerültem. Elfogott a félelem, főleg akkor, amikor Rumlow a jobb, Rollins a bal oldalamhoz állt.

– Hát kislány, jövőre kötelezően kell hallgatnod – mondta Barnes. – Minket tavaly elhozott osztálykirándulni. Bár akkor hamarabb végeztünk, mert T'Challa kihozta a sodrából és hazamentünk.

Nem válaszoltam és nem is tettem hozzá semmit. Csak ki akartam húzni, amíg Tonyék megérkeznek. Néhány perc múlva meg is történt, de közben Bucky többször is próbált beszélgetni velem.

– Na végre! Hol voltatok? Tudjátok, hogy még meg akarom nézni a Frida Kahlo kiállítást.

– Jó, nyugi, megyünk oda is, de előbb a katonai és tudományos kiállítás jön – csitított Sam.

– De nekem arra már nincs időm – biggyesztettem le a számat. – Légyszi...

– Én elmegyek veled, ha gondolod. Addig is megszabadulnék Furytól és T'Challa-tól – mosolygott rám Bucky.

– Tényleg?

– Persze. Nem tervezek mást megnézni.

– Oké. Köszi.

– T/N, ez biztos jó ötlet? – kérdezte Sam.

– Persze. Amúgy is, ha szükség lenne rá, mindkettőtök száma gyorshívón van – magyaráztam, közben Bucky odament Furyhoz, hátha rá tudja beszélni, hogy engedje el velem.

– Nem jártál még elég rosszul a focisták miatt? Figyelj, kettesben leszel Barnesszal.

– Tony, pont te féltesz, aki, járt a suli majdnem összes csajával? Figyeljetek, Bucky rendesnek tűnik és nem olyannak, mint a másik kettő. Nem lesz baj.

– Mehetünk. Fury elengedett – kocogott hozzánk Bucky. Tonyék kicsit mogorván néztek minket, amíg el nem kanyarodtunk a folyosón.

– Tényleg nem akartál volna mást is megnézni? – kérdeztem.

– Tényleg.

– Még egyszer köszi. Ez kedves tőled. Eddig nem igazán volt jó tapasztalatom a focicsapat tagjaival – harapdáltam a számat.

– Tudom. Mindig, mikor hallottam ilyen esetről, szóltam az edzőnek, és Rumlow vagy Rollins fél szezonban nem játszhatott.

– Ez rendes tőled – mosolyodtam el. – Amúgy nem is gondoltam volna, hogy szereted Frida Kahlo festményeit.

– Na jó, őszinte leszek... Nem is hallottam még róla, csak olyan szomorú voltál, hogy nem akartak eljönni, veled és olyan aranyosnak tűnsz. Gondoltam...

– Ezt mind azért tetted, hogy ne legyek szomorú?

– Igen. Nem akartalak becsapni, csak...

– Nem haragszok. Ez aranyos. Kérdezhetek valamit?

– Már meg is tetted – nevetett. Aranyos a nevetése. – De persze.

– Tony miért utál téged ennyire?

– Én se vagyok kibékülve vele. Amúgy azért van, mert... mindegy, még ovis dolog.

– Na! Kíváncsi vagyok.

– Oké, még oviban véletlen, tényleg véletlen tönkretettem a gyurma alkotását, ezért ő belevágott a hajamba. Életemben nem láttam még olyan mérgesnek a fateromat – mesélte, én pedig elnevettem magam.

– Bocs, de ilyen vicceset még nem hallottam.

– Semmi baj – mosolygott.

– A foci mellett mit szeretsz csinálni?

– Hát, a múzeumok annyira nem vonzanak, dee... A húgom belerángatott a színházi világba.

– Hát persze! Rebecca dráma klubos. Egyébként nagyon aranyos volt a múltkori darabban.

– Átadom neki.

Amíg végig mentünk a kiállításon kicsit jobban megismerhettük egymást. És be kellett látnom, talán beleszerettem Buckyba.

– Tudod, azért is akartalak elkísérni, mert... Ott a maszkoknál úgy tűnt, nem kedvelsz és szerettem volna beszélni veled, hátha...

– Jaj, nem veled volt a baj, hanem a csapattársaiddal. Sajnálom, ha rosszul érezted magad emiatt.

– Semmi, baj. Egyébként... Lenne kedved eljönni velem valahová szombaton? – hadarta elpirulva.

– Hű, ez hirtelen jött, de... persze – nyomtam egy puszit az arcára.