Avengers oneshots II. [BEFEJEZETT]

❤️Tony #17❤️

Fiatal!Tony, mert miért ne 🤷🏽‍♀️❤️😍

T/N = te neved

1990. március

Szombat:

– Tony, nem is tudom... – harapdáltam a számat, miközben a lakásom felé mentünk, vissza a moziból.

– Na, hercegnőm! – torpant meg, majd én is így tettem. – Kérlek, ne gyötörd így a szádat! – mosolygott, és végig simított az alsó ajkamon. – Szeretném, ha eljönnél hozzánk vacsorázni. Anya már szeretne megismerni téged.

– És apukád? Szerintem nem igazán lenne odáig, ha megtudná, milyen szar környékről jövök.

– Ugyan! Mondtam már, hogy engem nem érdekel. Ő meg lehet arra se emlékszik, hogy mondtam, együtt vagyunk. Kérlek! Szeretnék ezen túlesni, és végre nem néma csendben vacsorázni.

– Na jó. Elmegyek hozzátok, csak kérlek ne hagyj majd egyedül – bújtam hozzá, majd megölelt.

– Ígérem, nem mozdulok mellőled, csak ha szeretnéd – puszilta meg a fejem búbját.

Time skip, mert Tony titokban bújós...

Következő hét szombat:

Elérkezett a vacsora napja. Tegnap Tony eljött hozzánk, ajándékba hozott nekem egy elképesztően szép ruhát, hogy azt vegyem fel ma.

Nagyon féltem a mai naptól. Vagyis inkább az útnak indulástól, egy ilyen drága ruhában, egy ilyen környéken. Igyekeztem minél hamarabb fogni egy taxit, ami legalább egy jobb helyre visz, onnan pedig bemetróztam Manhattanbe.

Kicsit nehezen, de megtaláltam az épületet, melynek egész legfelső szintjét a Stark-család lakása foglalta el. Nem tudtam, hogy is kéne bemennem. A lift egyenesen a lakásba megy, a lépcső meg elég sok ahhoz, hogy felmásszak a huszadikra.

Végül a kaputelefonnál kikerestem a Statk nevet, és remegő kézzel megnyomtam a gombot.

– Miben segíthetek? – kérdezte egy ismeretlen férfi hang.

– Én... T/N V/N va-vagyok. Tonyhoz jöttem – dadogtam.

– Jöjjön be! A liftet ajánlom használni.

Elengedtem a gombot, majd kinyitottam az ajtót és beléptem a magas házba. Megkerestem a liftet, amire szerencsére nem kellett várni, beszálltam, megnyomtam a húszas gombot, és amíg felfelé haladtam, egy kellemes, halk zene szólt a felvonóban.

Nagyjából öt perc alatt a lift egy 'ding' hang kíséretében megállt, majd kinyílt egy elegáns, estéhez képest világos nappaliban. Az ablakoknál lévő fehér zongoránál pedig feltehetőleg Tony édesanyja ült.

– Miss V/N, ha nem tévedek? – kérdezte egy frakkba öltözött férfi.

– I-igen.

– Jarvis vagyok, a komornyik. Ha szüksége van valamire, kérem szóljon!

– Rendben – bólintottam és ekkor Tony érkezett a nappali másik végéből nyíló folyosó felől.

– T/N! – sietett hozzám, majd megölelt és kicsit meg is emelt. – Jó hamar ideértél.

– Nem tudtam, mennyi ideig tart az út, ezért valamivel hamarabb jöttem – vontam vállat, és szinte észre se vettem, hogy a zongoraszó abbamaradt.

– Anthony, ő a barátnőd? – jött oda hozzánk az édesanyja.

– Igen. T/N V/N vagyok – mutatkoztam be mosolyogva. – Nagyon örülök, Mrs. Stark.