Avengers oneshots II. [BEFEJEZETT]

💙Pietro #6💙

Leilla19 kérésére íródott 💙💙💙

T/N = te neved

Nem vagyok olyan régóta a Bosszúállóknál, de azt hiszem sikerült teljesen beilleszkednem. Az én sztorim hasonlít az ikrekéhez, csak a HYDRA nekem nem tudott képességeket adni. Legalábbis azt hittem.

Délelőtt eléggé fáztam, épp ezért arra gondoltam, hogy a nappaliból fel kéne mennem a szobámba a plédemért. A következő pillanatban már nem a kanapén ültem, hanem a lépcsőn hasaltam.

– Mi a fene volt ez? – álltam fel, miközben a könyökömet fájlaltam. Kicsit megijedtem, de aztán a nap további részében nem is gondoltam rá.

Délután az utolsó néhány csokis kekszet akartam meguzsonnázni, de Pietro a sebességének köszönhetően hamarabb megkaparintotta a tányért.

– Ne már, Piet! Légyszi, add ide a kekszeket! – biggyesztettem le a számat.

– Bocs, Printsessa – vont vállat –, de én gyorsabb voltam – mondta, és elszaladt.

Utána akartam menni, de tudtam, hogy úgyse érném utol. Ehhez képest a következő pillanatban mindketten a lépcső közelében hasaltunk a padlószőnyegen. Pietro kezében volt a tányér, amiről leestek a kekszek, centikre tőlünk.

– Mi a fene ez már megint? – ültem fel a homlokomat fájlalva, amit Pietro hátába ütöttem be.

– Te olyan gyors vagy, mint én – ült fel Pietro is, a száját eltátva.

– Az nem lehet. A HYDRA pont azért volt miattam kiakadva, mert nem lettek képességeim – ráztam a fejem ijedten.

– Hát, úgy fest, mégis vannak. Figyelj, tudom, hogy ijesztő. Én totál random időben gyorsultam fel, és egy kicsi, üvegajtós cellában ez annyira nem nyerő. Segítek neked, hogy megtanuld kezelni, rendben? – mosolygott rám.

– Annak nagyon örülnék – öleltem meg szorosan. – Akkor... esetleg eloszthatnák egymás közt a kekszeket?

– Remek ötlet – kacsintott.

Time skip, mert Pietro nem ehet sok édességet, ugyanis felpörög...

Már eltelt néhány nap. A többieknek elmondtam, hogy én is gyors vagyok, és felajánlották, hogy segítenek nekem.

Pietro az elmúlt napokban alaposan meghajtott, így nem is csoda, hogy ma elképesztően fáradtan vánszorogtam le a konyhába egy gyors reggelire.

– Mi a baj, Printsessa? – kérdezte mosolyogva Pietro.

– Tudod te azt jól. Úgy kifárasztottál tegnap. Fáj mindenem – biggyesztettem le a számat.

– Jól van, akkor ma pihenünk. Teát?

– Az nagyon jól esne – mosolyodtam el, és miután odaléptem hozzá, nyomtam egy puszit az arcára. – Imádlak, Piet.

– Ezesetben... Egy randi a vetítőteremben, ma este?

– Hű, ez gyorsan jött, de... Persze! Örömmel.