Avengers oneshots II. [BEFEJEZETT]

💙Pietro #11💙 Part II.

larry_4ever_28 kérésére itt a folytatás 💙💙💙

T/N = te neved

Már szépen kezdett kitavaszodni, és Pietróval több randin is túl vagyunk már. Nagyon élveztem a társaságát, ráadásul úgy láttam, hogy ő is így érez, bár a csókunk még váratott magára.

Ma éppen Natashával edzettem. Legalábbis próbáltam, mert mindig a földön kötöttem ki, ráadásul már felállni is alig tudtam onnan.

– Nat, békén kéne hagynod szerencsétlen lányt, mielőtt maradandó sérülése lesz – jegyezte meg Steve, aki épp leállította a futógépet.

– Mit mondasz, kölyök? Abbahagyjuk mára? – nézett le rám Natasha.

– Nem bánnám – ültem fel nehézkesen.

A Fekete Özvegy felsegített, majd elbotladoztam a kulacsomig, hogy igyak egy kis vizet. Pietro ekkor száguldott be az edzőterembe, és kissé szégyelltem, hogy ennyire kikaptam Natashától, ezért láthatatlanná váltam, majd kisurrantam a helyiségből.

Igyekeztem a leggyorsabban feljutni a szobámba, anélkül, hogy bárki észrevenne. Bár, tekintve, hogy a kezemben volt a kulcsom, az pedig nem vált láthatatlanná, kicsit nehezebb volt. Igaz, senki nem szállt be hozzám a liftbe, és a szobák szintjén se futottam össze senkivel.

Ahogy beértem a kuckómba, becsuktam az ajtót, és az ágyon hasra vetettem magam. Már több hónapja vagyok itt és nem igazán boldogulok az edzésekkel. Félek, hogy a többiek előbb-utóbb elküldenek, amiért nem veszik hasznomat.

Nem tudom pontosan, mennyi idő telt el, de talán pár perccel később nyílt az ajtó, és megpillantottam Pietro szőke buksiját.

– Szia, Printsessa! – lépett be mosollyal az arcán. – Minden rendben? Meg akartalak nézni edzés közbe, de addigra már valószínűleg elmentél onnan.

– Kutya bajom – ültem fel sóhajtva.

– Ugyan már! Mesélj, mi a gond?

– Béna vagyok. Edzések alatt egyáltalán nem fejlődtem. Nem boldogulok, és félek, hogy elküldtük...

– Ugyan már! Lehet, hogy még fejlődnöd kell, de nem küldenénk el. Mindannyian törődünk veled, ráadásul egyikünk se olyan türelmetlen, hogy ne lenne hajlandó veled edzeni – ölelt magához.

– Biztos?

– Biztos, Printsessa. – Kicsit eltolt magától, a szemembe nézett, majd óvatosan megcsókolt.

Meglepődtem, de még mielőtt azt hihette volna, hogy én ezt nem akarom, viszonoztam. Elképesztően boldog voltam, mert azt hittem, hogy a kapcsolatunk megakad már az elején, és nem működik.

– Minden rendben, Printsessa? – kérdezte, miután az ajkai elváltak az enyéimtől.

– Igen. Szeretlek, Pietro – mosolyogtam, és hozzá bújtam.