Avengers oneshots II. [BEFEJEZETT]

🕷️Peter P. #4🕷️🎄

Köszke az ötletet fanni_29 ☺️❤️

T/N = te neved

Ez a nap is egyike volt azoknak, amikor Peter délután eljött hozzánk a központba, hogy aztán néhány óráig apával legyen a laborban.

Éppen a fotelban elnyúlva játszottam a telefonomon, amikor nyílt a nappali/konyha ajtaja és Peter lépett be, vállán az iskolatáskájával, fülében fülhallgatóval.

– Szia, Pete! – integettem, ami felkeltette a figyelmét, és gyorsan kikapta a fülhallgatóját.

– Szi-szia, T/N! – köszönt elpirulva.

– Kérlek mondd, hogy végre téli szünet van! Hiányzik, hogy mindennap gyere.

– I-igen. Erre az évre vége a sulinak.

– Na végre!

– De ez miért ekkora öröm neked? Magántanuló vagy.

– Lehet, de ugyanúgy tanulnom kell – forgattam a szemem, majd felpattantam és elhaladtam Peter mellett, hogy a konyhába menjek egy kis innivalóért.

– Mondd csak, új... új parfümöt használsz? Nagyon jó illatod van. Nem mintha eddig nem lett volna, csak...

– Kérdésedre válaszolva, igen. Új parfümöm van. Köszi, hogy észrevetted – töltöttem egy kis teát a bögrémbe mosolyogva.

Ekkor apa érkezett meg a laborból.

– Jól van, Icipici Pók, értem én, hogy odáig vagy a lányomért, de ne ilyen feltűnően bámuld, és légyszíves gyere, mert még van mit fejleszteni a maskarádon – intett, majd Peter totál elvörösödve követte apát.

~Tony

Amikor a laborba értünk, Peterhöz fordultam.

– Figyelj, kölyök, mivel tudom, hogy a nénikéd nem lesz itthon karácsonykor, arra gondoltam, eljöhetnél Szenteste, hogy nálunk töltsd az ünnepeket. De kérlek, ne legyél ilyen feltűnő. Csoda, hogy T/N-nak/nek nem tűnt fel.

– R-rendben, Mr. Stark – motyogta.

– Erről is mondtam már valamit – forgattam a szemem mosolyogva.

– Bocsánat, Tony.

Time skip, mert Peter pókhálókkal díszít karácsonyfát...

December 24-én délután Peter megérkezett a központba, és amint mindenki egy légtérben volt, nekiláttunk feldíszíteni a hatalmas karácsonyfát. Értem én, apa szeret felvágni, de ezt a fát eleve túlzásnak éreztem. Azonban nem szóltam semmit. Már megszokhattuk, hogy ilyen.

Bevallom, szórakoztató volt díszíteni a többiekkel, miközben a háttérben karácsonyi zene szólt.

Peter például a hálóit használta dekorációnak. Apa pedig ebből az irányból közelítve el akarta kérni Steve pajzsát, hogy ez legyen a csúcsdísz, de a Kapitány nem engedett, így maradtunk a sima csillagnál.

Majd' két órával később jutottunk el oda, hogy már csak az utolsó dísznek kell felkerülnie.

– Tessék, Parker, ez most a te dolgod lesz – nyomta apa Peter kezébe a csúcsdíszt.

– De... Ezt T/N szokta csinálni, nem? – kérdezte meglepődve Peter.

– Igazad van, én szoktam, de te most vendég vagy. Tedd csak fel nyugodtan – mosolyogtam.

Peter végül megnyugodott, és nem ám a létrára mászva tette fel a helyére a csillagot, hanem fellőtt egy hálót a plafonra, és abba kapaszkodva helyezte el a díszt.

Amint ismét a padlón állt, Pietro vigyorogva nézett a plafonra.

– Szerintem nézzetek fel! – mondta nevetve. Peterrel felpillantottunk és megláttuk a fejünk fölött, a plafonon lévő rengeteg fagyöngyöt.

– Miért van az az érzésem, hogy apával ezt ketten csináltátok? – kérdeztem.

– Mert biztos így van – forgatta a szemét Wanda.

– Jól van, igazatok van, de most úgy tudom, dolgotok van – mutatott apa a fagyöngyökre.

Peterrel mindketten vörös arccal néztünk egymásra, majd közelebb léptem hozzá, és megcsókoltam. Szegény totál le volt sokkolva, de viszonozta.

– Jól van, ebből elég lesz – szólalt meg néhány pillanat múlva apa. Zavarunkban még jobban elvörösödve húzódtunk el egymástól. – Peter, imádnivaló vagy, de ha megbántod T/N-t, neked annyi.