Avengers oneshots II. [BEFEJEZETT]

💙Pietro #5💙 Part II.

lilyanabarton kérésére itt a folytatás 💙💙💙

T/N = te neved

– Pietro! Jaj, de jó, hogy összefutottunk – siettem oda hozzá, miközben ő a szerényéből pakolt a táskájába.

– Szia, Printsessa! – köszönt mosolyogva. – Miért örülsz annyira?

– Kéne a segítséged a kisfilmmel. Olyan gyors vagy, hogy nem tudom, hogy kéne lelassítanom a jeleneteket, mert egyszerűen nem látszódsz. Tudnál segíteni?

– Persze. Hol csináljuk?

– Passz. Valamikor hétvégén kéne, mert kicsit időigényes.

– Akkor esetleg nálunk, a Toronyban? Clint felesége, Laura és a kicsik is épp itt töltik a hétvégét.

– Akkor biztos ott kéne lennem? Mármint biztos nem látjátok őket olyan gyakran.

– Ugyan, tuti nem lenne baj, de úgyis megkérdezem Clintet és Tonyt.

– Okés. Akkor... Holnap talákozunk. Szia, Pietro – integettem.

~Pietro

Miután T/N elsietett, vigyorogva néztem utána.

– Mi az, Pietro? – kérdezte mögülem Wanda, mire ijedten fordultam meg.

–Ja, semmi. Csak...

–T/N-val/vel beszélgettél, igaz? El kéne hívnod egy randira, mielőtt valaki más teszi. Tudod, hogy itt, a suliban mennyire imádják.

– Persze, hogy tudom. Igazából most kért meg, hogy a hétvégén segítsek neki.

– Na, látod! Ez már egy remek lehetőség. Most már gyere, mert Clint tuti vár.

Time skip, mert mindenki azt hiszi, hogy Pietro festi a haját…

Este, vacsora után az ágyamon keresztbe fekve próbáltam rávenni magam, hogy beszéljek Clinttel T/N-ról/ről. Szerencsére ez a probléma is megoldódott, mikor az íjász bekukkantott hozzám.

– Jól van, Pietro, ki vele. Mi bajod? – kérdezte. – Alig vacsoráztál.

– Tudod... Wandával meséltünk már T/N-ról/ről – kezdtem, miközben felültem az ágyon. – Megkérte, hogy szombaton segítsek neki a kisfilmjével. Esetleg eljöhetne ide? Tudom, hogy Lauráék is akkor lesznek itt, de...

– Bejön neked ez a lány, mi? – vigyorgott, mire én éreztem, hogy felforrósodik az arcom. – Jöjjön nyugodtan.

Time skip, mert Pietro még Tonynál és Buckynál is nagyobb nőcsábász...

~T/N

Elérkezett a szombat. Miután Pietro tegnap mondta, hogy meg lett engedve, hogy náluk, a Toronyban csináljuk a kisfilmet, nem kicsit izgultam. Elvégre az ember nem mindennap megy a Bosszúállók Toronyba.

Húsz percnyi tömegközlekedésen nyomorgás és öt perc séta után megérkeztem Manhattan egyik legnépszerűbb felhőkarcolójához. A 93 emeletes Bosszúállók Toronyhoz. Szájtátva pillantottam fel a teteje felé. Elképesztően magasan volt.

– Mi az, Printsessa? Elvitte a cica a nyelved? – hallottam meg Pietro enyhe akcentussal rendelkező hangját.

– Jaj, bocsi. Már akkor is itt álltál, mikor megérkeztem? – pillantottam rá.

– Nem. Kábé öt másodperccel ezelőtt jöttem ki. Na, gyere! Elvégre te magad mondtad, időigényes dolgunk van – mosolygott.

Bementünk az épületbe, majd beszálltunk a liftbe, és elindultunk felfelé. Egy ideig csendben ácsorogtunk egymás mellett, de aztán hirtelen rándult egyet a lift, és megálltunk.

Kissé ijedten kapaszkodtam Pietro karjába, mire ő aggódva nézett rám.

– Kérlek mondd, hogy nem vagy klausztrofóbiás!

– Nyugi, nincs olyan bajom, csak megijedtem. Nem tudnál felhívni valakit?

– De. Máris – mosolygott rám, majd elővette a telefonját.

Néhány percig beszélgetett, közben én leültem a lift egyik sarkába, és vártam. Amikor Pietro letette a telefont, leült mellém.

– Tony mindjárt megnézi, mi baja a liftnek. Biztos jól vagy? – kérdezte.

– Persze. Kutya bajom, bár nem így képzeltem a dolgot – hajtottam a vállára a fejem.

– Én se, de így talán egyszerűbb lesz – vett egy mély levegőt, majd folytatta. – Tudod, mióta csak suliba járok, kedvellek téged. Mármint úgy. És... – Már nem hagytam, hogy a mondatot befejezze, hanem megcsókoltam.