Avengers oneshots II. [BEFEJEZETT]

❤️Tony #10❤️

T/N = te neved

– Szia, Tony! – léptem be a milliárdos laborjába.

Már nagyon régóta szerelmes vagyok Tonyba, és rá is jött, csak épp... mikor megismertük egymást, neki már ott volt a barátnője, Pepper. Így értelemszerűen nem lett semmi, a dologból.

Ez megy már négy éve, és mondanom se kell, Tony, a személyiségéből adódóan szeret engem piszkálni azzal, hogy kedvelem. Van, mikor túlzásba viszi, és ilyenkor a csapat valamelyik tagjához szoktam menni, hogy kibeszélhessem ezt velük.

Eleinte Natasha volt a lelkitámasz, aztán ugye jöttek az ikrek, így Wanda is becsatlakozott a buliba, és bár ez a legfurább, de miután Loki ismét lejöhetett a Földre – jobban mondva leküldték ide –, ő segített nekem a legtöbbet.

Visszatérve a jelenbe: éppen Tony laborjába mentem, kezemben egy tányérnyi adaggal a mai vacsiból. A zsenit egész nap nem látta senki, vagyis valószínűleg nem evett semmit.

– T/N, jól vagy? – kérdezte. – Elgondolkoztál.

– Persze, minden oké – mosolyodtam el. – Hoztam neked enni. Meg eléggé aggódtam érted. Egész nap nem láttalak.

– Köszönöm, hogy így gondolsz rám – próbált valami mosoly félét produkálni, – miközben átvette tőlem a tányért, és letette az asztalra –, de nem igen sikerült neki, vagyis valami baj volt.

– Történt valami? – kérdeztem.

– Semmi különös – rázta a fejét, de láttam rajta, hogy nem mond igazat, így csak karba tett kézzel álltam vele szemben, miközben felvontam a szemöldököm. – Na, jó! Az a helyzet, hogy úgy fest, Pepperrel szétmentünk.

– Miért, mi történt?

– Azt mondta, sok volt neki az elmúlt néhány év. Tudod, az AIM, Ultron...

– Ki gondolta volna – forgattam a szemem.

– Mit?

– Hogy ilyen önző.

– Már miért lenne az? Négy éve, karácsonykor majdnem meghalt.

– Te hányszor haltál meg majdnem? Lássuk, egyszer Afganisztánban, aztán az expón, aztán 2012-ben kétszer is, meg aztán Sokoviában.

– T/N, mi bajod lett hirtelen?! Eddig nem viselkedtél így.

– Szükséged lenne egy barátnőre, vagy legalábbis olyasvalakire, aki segít a pánikrohamaiddal, meg a rémálmaiddal, erre Pepper elhagyott téged.

– Fejezd be, jó?! Értem én, hogy féltékeny vagy Pepperre, de nem állnál le egy kicsit? Néha piszok fárasztó, hogy koslatsz utánam!

– Én nem koslatok utánad, csak törődök veled. És megköszönném, ha nem piszkálnál folyton azzal, hogy érzek irántad – motyogtam el-elcsukló hangon, majd kiszaladtam a laborból.

Kimentem az előtérbe, majd ott balra fordultam, hogy bemehessek a nappaliba.

– Na, T/N! Tudtál beszélni Tonyval? – kérdezte Nat, mire én csak könnyes tekintettel néztem rá, aztán már át is vágtam a helyiségen, és felszadtam a lépcsőn.

A folyosón végig siettem, majd bementem a szobámba és bevágtam az ajtót. Hasra vetettem magam az ágyamon, és sírni kezdtem. Nem tudtam rájönni, ezek után hogy szerethetem Tonyt. A többiek is nem egyszer szóvá tették már.

Nem tudom mennyi időt töltöttem így, de egyszer csak valaki halkan kopogott az ajtómon. Felültem az ágyban, megtöröltem az arcom és megszólaltam.

– Igen? – Loki kukkantott be hozzám, halvány mosollyal az arcán.

– Bejöhetek? – kérdezte.

– Te? Mindig – motyogtam.

Bejött a szobába, és miután becsukta az ajtót, leült mellém az ágyra.

– Miért nem szeret engem? – biggyesztettem le a számat.

– Mert nem látja milyen imádnivaló kis midgardi vagy te. A Fémember baja, hogy nem akar téged.

– Meg az enyém, mert folyton piszkál. De ennyire elviselhetetlen lennék?

– Dehogy! Te vagy a legcsodásabb midgardi nőszemély, akivel találkoztam – ölelt meg. – Szeretnéd, hogy elbeszélgessek vele?

– Hát... Csak ha nem bántod.

– A kedvedért nem fogom – kacsintott.

Time skip, mert Tony minden reggel kávéval indít és azzal is fejezi be a napot...

Már aludni készültem, és Loki még nem mondott semmit arról, hogy sikerült a beszélgetése Tonyval.

Az ágyon feküdtem, és a bekapcsolt tévét bámutltam, de azt se tudtam volna megmondani, mit néztem.

Egyszer csak kopogtak.

– Gyere be! – sóhajtottam.

Tony nyitott be az ajtón. Rögtön megbántam, hogy beengedtem.

– Mit akarsz? – ültem fel szomorúan.

– Loki nemrég elbeszélgetett velem. Tudod... Sajnálom, hogy folyton bántottalak. Csúnya dolog volt tőlem. És igazad volt Pepperrel kapcsolatban. Önző volt. Meg tudnál bocsátani?

– Szerencséd, hogy nem tudok haragudni rád – motyogtam a takarómat bámulva.

Tony leült mellém az ágy szélére, majd az állam alá nyúlt, hogy ránézzek, majd letörölte a könnyeimet, amikről azt se tudtam, hogy ott vannak.

– Szeretlek, Tony – motyogtam, a gyönyörű, sötétbarna szemeibe nézve.

– Én is szeretlek téged. Hiba volt, hogy ilyen soká jöttem rá – hajolt közelebb, és megcsókolt.

Végre. Végre eljött a pillanat, amiről annyit fantáziáltam. Az első csókom Tonyval.

Néhány másodperc múlva az ajkaink elváltak, hatalmas mosollyal figyeltük egymást.

– Téged már nem engedlek el magam mellől – mondta, és megölelt.