Avengers oneshots II. [BEFEJEZETT]

🏹Clint #15🏹 Parental Oneshot

imbuckymaximoff kérésére készült. Sajnálom, hogy ilyen sokat kellett rá várnod ❤️❤️❤️

T/N = te neved

Elég nagy kockázatot vállaltam azzal, hogy Tony Stark egyik nyaralójába surrantam be, de reméltem, hogy találhatok ott valamit, amivel szerezhetek egy kis pénzt.

A riasztó ki lett iktatva, így bőven volt időm körülnézni, felmérni, mit viszek el. Kiválasztottam különböző drága cuccokat, elpakoltam őket, és éppen megfordultam, hogy elhagyjam a helyet, de szemben találtam magam valakivel.

– Nicsak, hát te mit keresel itt? – nézett le rám, mire megrettenve tettem egy lépést. – Úgy tudom, nem kéne itt lenned.

– Ki vagy te? – kérdeztem félve.

– Ezt nekem kéne megkérdeznem, ugyanis a haverom nyaralójába törtél be, és készülsz lopni. Szóval, ki vagy te, kölyök?

Végül vonakodva, de levettem a kapucnimat, és óvatosan néztem fel a férfire, akinek a kezében íj volt. Ebből következtettem arra, hogy ő Sólyomszem.

– A... a nevem T/N – mondtam halkan.

– A szüleid tudják, hogy luxusnyaralókból lopsz?

– Nincsenek szüleim. Ezért surranok be helyekre, és hozok el dolgokat.

– Tényleg nincs senki, aki vigyázna rád? – tette fel az újabb kérdést, mire megráztam a fejemet. – Szóval nincs is hol laknod, mi?

– Nincs. Ezeket akartam eladni, és a pénzből vehettem volna egy lakást – bámultam a padlót.

– Na jó. Most kivételesen nem szólok senkinek. Én is voltam a te helyedben, mielőtt csatlakoztam a S.H.I.E.L.D-hez. Tudod mit? Elmondom hogy csináljuk: te ezeket szépen itt hagyod, én pedig holnap elintézem, hogy legyen hol laknod. Pontosabban velem jössz. Benne vagy?

– Ko-komolyan veled mehetek? – csodálkoztam.

– Igen. Bár szerintem ma estére maradjunk itt. Szóval? Mit mondasz? – mosolyodott el.

– Én... azt hiszem azzal járok a legjobban, ha beleegyezek. De senkit nem zavarnék? Nem haragudnának rám?

– Nem hiszem. Elvégre a néma riasztónak hála ide tudtam jönni, és megakadályoztalak abban, hogy bármit is ellopj. Tony is biztos megbocsát, ha egyáltalán haragszik.

– Köszönöm. Mindent. Komolyan, annyira hálás vagyok neked, hogy el se tudom mondani.

– Ugyan, nem kell. Na, de most nyomás, keressük meg a szobákat, és alvás!