Avengers oneshots II. [BEFEJEZETT]

❤️Tony#5❤️Part II.

Többen is kértétek, hogy írjak egy folytatást az előző fejezetnek, ezért most itt is van! ❤️💞💗😍❤️

T/N = te neved

Már jó pár hét eltelt azóta, hogy Pepper elköltözött innen, és Tony állapota már javult. Persze ehhez az is kellett, hogy segítsünk neki.

Ma különös módon Tony egész nap nem bújt elő a laborból, ami miatt kezdtem aggódni.

– Srácok, nem tudjátok, Tony mit csinál a laborban? Ma még egyáltalán nem láttan, és kezdek aggódni érte.

– Őszintén nem tudom, de lehet be kéne nézned hozzá. Te vagy az egyetlen, akire hallgat is – mondta Natasha.

– Rendben – sóhajtottam, majd fogtam két tányért, tettem rá a rendelt pizzából, aztán elindultam Tony laborja felé.

Amikor megérkeztem oda, beütöttem a kódot és óvatosan beléptem hozzá. Tony az asztalra borulva aludt. Sóhajtva tettem le mellé a tányérokat.

– Tony, hahó, ébresztő! – rázogattam a vállát.

– Hm? Tessék? Ébren vagyok! – kapta fel a fejét.

– Hoztam le vacsorát, mert egész nap nem láttunk. Minden rendben? Miért itt aludtál?

– Éjszaka nem tudtam aludni, ezért lejöttem. Egy ideig bütykölgettem ezt-azt, csak valamikor elszundítottam.

– Miért nem szóltál? – ültem le mellé.

– Nem tudom. Mostanában olyan sokat teszel értem, mellette besegítesz a cégnél is, és... gondoltam rádfér a pihenés.

– Tony... engem nem érdekel, ha fáradt vagyok, mert szeretnék segíteni neked, hogy kilábalj ebből – pusziltam meg a homlokát.

– Köszönöm – ölelt meg szorosan.

– Nincs mit. Most pedig szerintem együnk. Ha egész nap idelent voltál, biztos éhes lehetsz.

Miután ketten megvacsoráztunk rávettem Tonyt, hogy jöjjön fel végre, így az este további részében a csapattal néztünk filmet. Bár én annyira fáradt voltam, hogy a felénél félálomba kerültem, Tony vállára hajtva a fejem.

– Na, gyere, felviszlek – hallottam távolinak a milliárdos hangját. Utána kicsit kihagyott az agyam, legközelebb már azt érzékeltem, hogy betakar.

– Nem maradsz? – motyogtam álmosan. – Lehet jobban aludnál.

– Csakis a kedvedért – puszilta meg a homlokom és lefeküdt mellém.

Time skip, mert Tony már azzal szívgörcsöt okoz a rajongóinak, hogy létezik...

Reggel, amikor felébredtem, egyedül voltam a szobámban. Vajon csak álmodtam, hogy mellettem volt? Elszomorodva vontam vállat, és már keltem volna ki az ágyból, amikor nyílt az ajtó és Tony lépett be rajta, egy tálcával a kezében.

– Á, már ébren is vagy? Tegnap elég hamar kidőltél – mondta mosolyogva. – Hoztam reggelit.

– Köszi. Jobban vagy már?

– Igen. Neked hála – vigyorgott.

Reggeli után rendbe szedtem magam, és mikor kijöttem a fürdőszobából, Tony továbbra is ott ült az ágyamon.

– Minden oké? – kérdeztem.

– Igen. Képzeld, azt hiszem teljesen túl vagyok Pepperön. Sőt, talán újra szerelmes vagyok.

– Ó – motyogtam csalódottan. – És, ki az illető?

– Hát, segített feldolgozni a szakítást, és előtte is mindig számíthattam rá. Ja, és a neve T/N – vigyorgott.

– Te... te engem szeretsz? – kérdeztem bizakodva.

– Eltaláltad – bólogatott, majd felpattant az ágyról és megcsókolt. Végre, megtörtént.