🇺🇲Steve #14🇺🇲

573 60 8
                                    

ElfelejtettDal kérésére(másképp elment a kedvem Steve-től)❤️❤️🇺🇲

T/N = te neved

Egy szép, havas, téli napon nehézkesen, de sikerült rávennem Steve-et, hogy menjünk korcsolyázni a Central Park befagyott tavára.

– T/N, ez biztos jó ötlet? Tudod, hogy eddig még nem jártam szerencsével, ha jégről van szó.

– Steve, nyugi. Nem fogsz belefagyni a tóba, hidd el nekem.

– Nem tudom, hogy csinálod, de ilyenkor mindig elhiszem neked – mosolyodott el.

Mivel a torony nem volt messze a parktól, alig néhány perc alatt megérkeztünk, és engem már meg se lepett, hogy milyen sokan voltak. Leginkább gyerekeket lehetett látni, akik vagy hatalmas hógolyócsatákat vívtak, vagy éppen a tavon korcsolyáztak. Voltak akik csak tanultak, mások pedig a barátaiknak, vagy a testvéreiknek segítettek.

Steve-vel leültünk egy padra, hogy felvegyük a korinkat.

– Nem gondolod, hogy talán még várnunk kéne pár napot? Szerintem nem elég vastag mindenhol a jég.

– Ugyan már, Stevie! Néha lazíthatnál egy kicsit. Nem lesz baj – pusziltam meg az arcát.

Végül sóhajtva bólintott, és egymásba kapaszkodva jutottunk el a tóhoz.

Time skip, mert Steve már nem tartozik a nagy kedvenceim közé(ettől még szeretem, csak haragszok)...

Már jó fél órája korcsolyázgattunk tavon, és egy ponton már többször is hallottam valami recsegést, de nem voltam benne biztos, hogy nem csak a korimat hallom, így nem vettem figyelembe.

Ám, mikor ismét azon a ponton siklottam el, a recsegés hangosabb lett, majd a következő, amit éreztem, az a jeges, baromi hideg víz.

– Steve! – kiabáltam, mire ő rögtön felém kapta a fejét.

– Te jó ég, T/N! – kapta a kezét a szája elé rémülten, majd óvatosan, de igyekezve elindult felém, miközben én már elzsibbadt ujjakkal próbáltam kapaszkodni a sima, csúszós jégbe.

Alig bírtam már tartani magamat, de Steve hál' istennek épp időben ért oda hozzám. Elkapta a karomat, és óvatosan, nehogy fájdalmat okozzon, végre valahára kihúzott a lyukból.

– Látod? Mondtam, hogy nincs szerencsém a jéggel – mondta, miközben levette a kabátját, és a hátamra terítette.

– Nem is te estél bele – értetlenkedtem dideregve.

– Épp ez az. A legrosszabb, ami velem történhet az az, hogy bajod esik.

– De én jól vagyok.

– Persze. Majd meglátjuk, holnap hány fokos lázzal kelsz. Na, gyere. Jobb, ha hazamegyünk, és veszel egy forró fürdőt – puszilta meg a homlokomat.

Avengers oneshots II. [BEFEJEZETT] Where stories live. Discover now