ElfelejtettDal kérésére(másképp elment a kedvem Steve-től)❤️❤️🇺🇲
T/N = te neved
Egy szép, havas, téli napon nehézkesen, de sikerült rávennem Steve-et, hogy menjünk korcsolyázni a Central Park befagyott tavára.
– T/N, ez biztos jó ötlet? Tudod, hogy eddig még nem jártam szerencsével, ha jégről van szó.
– Steve, nyugi. Nem fogsz belefagyni a tóba, hidd el nekem.
– Nem tudom, hogy csinálod, de ilyenkor mindig elhiszem neked – mosolyodott el.
Mivel a torony nem volt messze a parktól, alig néhány perc alatt megérkeztünk, és engem már meg se lepett, hogy milyen sokan voltak. Leginkább gyerekeket lehetett látni, akik vagy hatalmas hógolyócsatákat vívtak, vagy éppen a tavon korcsolyáztak. Voltak akik csak tanultak, mások pedig a barátaiknak, vagy a testvéreiknek segítettek.
Steve-vel leültünk egy padra, hogy felvegyük a korinkat.
– Nem gondolod, hogy talán még várnunk kéne pár napot? Szerintem nem elég vastag mindenhol a jég.
– Ugyan már, Stevie! Néha lazíthatnál egy kicsit. Nem lesz baj – pusziltam meg az arcát.
Végül sóhajtva bólintott, és egymásba kapaszkodva jutottunk el a tóhoz.
Time skip, mert Steve már nem tartozik a nagy kedvenceim közé(ettől még szeretem, csak haragszok)...
Már jó fél órája korcsolyázgattunk tavon, és egy ponton már többször is hallottam valami recsegést, de nem voltam benne biztos, hogy nem csak a korimat hallom, így nem vettem figyelembe.
Ám, mikor ismét azon a ponton siklottam el, a recsegés hangosabb lett, majd a következő, amit éreztem, az a jeges, baromi hideg víz.
– Steve! – kiabáltam, mire ő rögtön felém kapta a fejét.
– Te jó ég, T/N! – kapta a kezét a szája elé rémülten, majd óvatosan, de igyekezve elindult felém, miközben én már elzsibbadt ujjakkal próbáltam kapaszkodni a sima, csúszós jégbe.
Alig bírtam már tartani magamat, de Steve hál' istennek épp időben ért oda hozzám. Elkapta a karomat, és óvatosan, nehogy fájdalmat okozzon, végre valahára kihúzott a lyukból.
– Látod? Mondtam, hogy nincs szerencsém a jéggel – mondta, miközben levette a kabátját, és a hátamra terítette.
– Nem is te estél bele – értetlenkedtem dideregve.
– Épp ez az. A legrosszabb, ami velem történhet az az, hogy bajod esik.
– De én jól vagyok.
– Persze. Majd meglátjuk, holnap hány fokos lázzal kelsz. Na, gyere. Jobb, ha hazamegyünk, és veszel egy forró fürdőt – puszilta meg a homlokomat.
YOU ARE READING
Avengers oneshots II. [BEFEJEZETT]
FanfictionA borító ugyanaz, amit @fragmexnts készített, csak én magam adtam hozzá a római kettest. SHIPPEKET TOVÁBBRA SE ÍROK. VISZONT PARENTAL(valamelyik bosszúálló szülő lesz)ONESHOTOKAT KÉRHETTEK, IRONDAD AND SPIDERSONT IS. Akikről olvashattok/kérhettek:...