Avengers oneshots II. [BEFEJEZETT]

✴️Bucky #15✴️🎄

Köszi az ötletet fanni_29 ☺️☺️❤️❤️❤️

T/N = te neved

~Bucky

Stark megint okos volt, és kitalálta, hogy rendez karácsony előtt egy bulit. Egyáltalán nem örültem neki. Nem hiányzott, hogy egész este a bömbölő zenét hallgassam, meg azt a rengeteg idegen embert a Toronyban.

Aztán néhány nap múlva a Póksrác bejelentette, hogy Stark engedélyével meghívhatja néhány barátját. Persze. Pont ez hiányzott még.

Time skip, mert Bucky sunyiban eszik a hűtőben lévő karácsonyi ebédből...

Steve-vel mindketten a régi katonai egyenruhánkat vettük fel, és miközben a lifttel mentünk a nappaliba, próbált megnyugtatni a bulival kapcsolatban.

– Buck, hidd el, hogy nem lesz baj. Egyébként is, régen annyira odáig voltál az ilyenekért. Mindig fűztél egy lányt – mosolygott.

– Igen, régen! – hangsúlyoztam. – Még mielőtt a HYDRA fegyvert csinált volna belőlem.

– Figyelj, azóta már HYDRA-mentes vagy. Nem hinném, hogy bárki megijedne tőled. Csak próbálj jó képet vágni hozzá! – kérte, és a lift épp ekkor állt meg a nappali szintjén.

Steve jobb hangulatban lépett a nappaliba, mint én. A többiekkel beszélgetett. Tudtam, hogy engem annyira nem látnának szívesen, még akkor se, ha a legjobb barátom ott van. Így csak leültem a bárpulthoz, figyelve a csapatot és a sok idegent.

Néhány pillanat múlva egy fiatal lány ült le a mellettem lévő székre. Ő is csak csendesen figyelte a körülöttünk, lévő káoszt.

– Látom te se nagyon élvezed ezt – jegyeztem meg, mire lassacskán felém fordult.

– Nem igazán – mosolygott, majd észrevehette rajtam a katonai egyenruhámat. – Bocsánat, őrmester. Először nem ismertem fel.

– Semmi baj. Rég voltam már az – szemléltem a bal kezem.

~T/N

– Sajnálom, nem akartalak, megbántani – mondtam, kissé szégyellve magam.

– Ugyan, nem történt semmi. Hogy hívnak? – kérdezte.

– T/N. Peter hívott meg.

– Ó, már értem.

Ezután Buckyval elég kellemesen elbeszélgettünk. Mindenképp hallani akartam a régi New Yorkról, meg a háborús időszakról. Már csak azért is, mert idén érettségizek, és jó lenne, ha töriből egy kisebb előnnyel indulnék.

– Tényleg, T/N, hogyhogy egy ilyen csinos lány, mint te, nem táncol senkivel? – kérdezte.

– Nem találtam meg a megfelelő partnert. Lehet nem is fogom – vontam vállat.

– Ugyan már. Fiatal vagy még. Biztos megtalálod a tökéletest – tette a kezét a vállamra Bucky. Rápillantottam, majd hirtelen minden értelmet nyert. A szuperkatona a szemeimbe nézett, és láttam, hogy ő is így érez.

– Bucky... – kezdtem, de egyszerűen nem tudtam folytatni.

– Szabad egy táncra? – kérdezte mosolyogva.

– Igen – húzódott nagy mosolyra a szám. Hagytam, hogy Bucky megfogja a kezem és a táncparketté átrendezett nappali közepére, és ekkor jöttem rá valamire. – Bucky... Én nem tudok táncolni.

– Semmi baj, baba. Én viszont tudok – kacsintott, és hagytam, hogy vezessen.

Time skip, mert karácsonyra Bucky egy szilva színű kart kap Tonytól...

Már szinte csak én voltam az egyetlen vendég a Toronyban, de Bucky még felkért egy utolsó táncra.

– Tudod, sokáig csak bepróbálkoztam lányoknál, vagy egy-két randink volt. De úgy érzem, én többet akarok veled. Mit szólsz, T/N?

– Azt hiszem én is így érzek – mosolyogtam, mire a következő pillanatban Bucky óvatosan és szeretetteljesen megcsókolt. Nem tartott sokáig, de ez volt benne a legszebb.

– Azt hiszem, találkozhatnánk még – mondta Bucky.

– Én is így gondolom. Mennyi az idő? – kérdeztem.

– Hajnali kettő. Soká van már. Szerintem biztonságosabb lenne, ha itt maradnál. Egy ilyen csinos lánynak nem szabad egyedül mászkálnia.

– Okés – mosolyogtam.