Avengers oneshots II. [BEFEJEZETT]

▪️Robert Downey Jr. #1▪️

lilyanabarton kérésére 😊😊❤️💗 Ja, csak úgy mellesleg piszok nagy korkülönbség lesz benne, aki ezt nem szereti, annak nem ajánlom eme fejezetet.

T/N = te neved

Reggel piszok nagy fejfájásra ébredtem.

Tegnap este jól bepiálhattam – gondoltam, majd mikor kinyitottam a szemem, nem a saját plafonomat láttam meg.

Ijedten ültem fel, és tekintettem körben a hatalmas szobában.

A rohadt életbe! Lefeküdtem valakivel részegen. Ez lett volna az első alkalom, és nem emlékszek rá...

Reménykedtem, hogy a pasi legalább jól néz ki, de egy kicsit félve pillantottam a mellettem szuszogó illetőre.

Bassza meg! Mekkora volt az esély arra, hogy Hollywood egyik leggazdagabb pasijával fekszek le? Aki mellesleg majd' harminc évvel idősebb nálam.

Ezután visszahanyatlottam a párnára és csendesen sírni kezdtem. Nem hittem el, hogy ennyire szerencsétlen vagyok. Bele se mertem gondolni, mi lesz, ha felébred. Az biztos, hogy nekem rém kínos lesz. Ő pedig a marveles szerepe miatt lehet hozzá is szokott.

Áh, dehogy. Arról hallani lehetne – gondoltam.

Amúgy fogalmam se volt, mennyi lehet az idő, de még a telefonomat se mertem megnézni. Igazából simán leléphettem volna, de szerintem ha ilyen történik, azt meg kell beszélni.

– Jó reggelt! – motyogta álmosan a párnába. Erre rögtön abbahagytam a sírást. Rá se mertem nézni.

– Jobb lenne, ha tudnám mi történt tegnap – szipogtam, és megtöröltem a szemem.

– Hát... Ha jól rémlik, te már ott voltál a bárban, mikor megérkeztem. Mindketten elég sokat ittunk, táncoltunk, aztán... Itt vagyunk.

– Melyikünk vezetett?

– Azt hiszem taxival jöttünk.

– Akkor legalább a letartóztatástól nem kell félnem – motyogtam. – De gondolom nem védekeztünk, mi?

– Mintha úgy rémlene, hogy de.

– Na jó, én azt hiszem felöltözök, és lépek – ültem fel, de aztán rájöttem, hogy egy: nem két külön takaró van rajtunk. Kettő: fogalmam sincs hol a fürdőszoba.

– A fürdő ez az ajtó, itt szemben, az meg ne zavarjon, hogy egy takarónk van. Már láttalak ruha nélkül, szóval...

– Azt hiszed, ez vicces?! Nekem tegnap volt az első, nem emlékszek rá, ráadásul egy olyan pasival történt, aki majdnem harminc évvel idősebb nálam.

– Az nem létezik!

– Ebből két féle képpen jöhetsz ki rosszul. Vagy engem hittél idősebbnek, vagy magadat fiatalabbnak. Gondolom, most megkapom, hogy huszonhét éves létemre most volt az első! Csak rajta. Nem te leszel az egyetlen.

– Hé, azért a fejemet nem kell leharapni. Nem akartam gúnyolódni. Ha ennyire félsz, akkor tessék, a plédet magad köré tekerheted, amíg bemész a fürdő szobába – vette fel a földről a kicsit gyűrött plédet.

– Köszönöm – motyogtam sírós hangon. Felkapkodtam a földről a ruháimat, a plédet magam köré tekertem és sietős léptekkel a fürdőszobába mentem. Ahogy beléptem oda, becsuktam az ajtót, és újból sírva fakadtam, ezzel fokozva az amúgy is nagy fejfájásom. A tükörbe bele se mertem nézni, de miután gyorsan felkapkodtam a ruháimat, kénytelen voltam, és csodálkozom, hogy szerencsétlen nem kapott még szívrohamot, olyan rémesen néztem ki.

Amikor még mindig pityeregve kiléptem a fürdőszobából, kezemben az összehajtott pléddel, Robert már nem volt a szobában, és az ágy is kicsit rendbe lett téve.

Félénken léptem ki a szobából, és a ha más körülmények közt lehettem volna itt, lehet jobban körül nézek, de így csak lesiettem a lépcsőn. Robertre pedig a konyhában találtam rá. Reggelit készített.

– Találtam fájdalomcsillapítót. Reggeli után be is tudod venni.

– Köszönöm – szipogtam és megtöröltem a szemem.

– Hé, jól vagy? – jött oda hozzám. Az odafent érzett haragom rögtön elpárolgott.

– Csak... ha ez kiderül, a szüleim nem is tudom mit művelnek. Meg úgy ez az egész. Azt hittem... az első feledhetetlen lesz, de nem emlékszek rá. Pedig már azt is tudom miért ittam annyit.

– Megkérdezhetem, miért?

– A barátom elhagyott, mert még várni akartam. De ironikus...

– Tudom, kellemetlen neked, de talán leülhetnénk reggelizni.

– Hát, nem menne le egy falat se a torkomon, de máshogy nem vehetem be a fájdalomcsillapítót – sóhajtottam.

Reggelizés közben beláttam, hogy Robert nagyon rendes, és nekem ez most nagyon jól esett.

Miután bevettem a gyógyszert, elköszöntem tőle, abban a hiszemben, hogy többet nem találkozunk.

Time skip, mert Robert majdnem minden karakterének ugyanolyan a jelleme...

Ez nem így lett. Valami mindig visszavonzott hozzá. Csak egy-egy csésze kávéra, vagy egy kis beszélgetésre. Mindenesetre, amikor ott voltam a közelében, az adott valamiféle biztonságérzetet.

Aztán ezekből a találkozásokból szép lassan randik lettek. Persze mindegyik ott nála, mondván, hogy nem akarna kellemetlen helyzetbe hozni azzal, hogy a lesifotósok lekapnak kettőnket.

De, sose lehetünk elég óvatosak. A szüleim megtudták és elképesztően összevesztünk. Persze az első dolgom az volt, hogy elsiessek Roberthez.

Miután kopogtam, sírva vártam, hogy ajtót nyisson.

– T/N! Mi a baj? – kérdezte Robert, mikor végre kinyitotta az ajtót. Én csak a fejemett ráztam, hogy nem akarok és a sírás miatt nem is tudok róla beszélni.

Aggódva karolta át a vállam, és mindketten bementünk a házba. A nappaliban automatikusan leültem a fotelba, és összegömbölyödtem benne.

– Tessék – bugyolált be egy plédbe, és nyomott egy puszit a homlokomra. – Mindjárt jövök, főzök neked teát.

– Kö-köszi – hüppögtem.

Amikor Robert legközelebb visszajött, a kezembe adta a bögrét, felállított a fotelból, leült és az ölébe húzott. Simogatta a hajam, puszikat nyomott az arcomra és ez segített lenyugodni.

– Mesélj, mi történt? – kérdezte, miközben a hajamat piszkálta.

– A... a szüleim... meg-megtudták, hogy... együtt vagyunk.

– Nagyon kiakadtak, igaz? – Bólogattam, majd nagyot kortyoltam a meleg teából.

– Azt mondták... amíg együtt vagyunk, nem is akarnak látni.

– Figyelj, akkor az lenne az egyértelmű, ha ezt abba hagynánk.

– Ne! Lehet, hogy rettenetesen fáj a dolog, de... egész életemben kritizáltak. Csak végre boldog szeretnék lenni. Veled.

– Jól van – ölelt szorosan magához és egy puszit nyomott a nyakamra, mire felnevettem. – Ohó, szóvak csikis vagy – vigyorodott el.

– Ne-ne! Előbb leteszem a bögrét – mosolyogtam.