Köszke az ötletet, fanni_29 ❤️😊
T/N = te neved
~Stephen
Tisztában voltam vele, hogy nincs más választásom. Nem akartam, hogy így legyen, de a pici T/N nem maradhat velem a szentélyben, mert veszélyben lenne.
Ezért, mióta hazajött a kórházból(sajnos az édesanyja nélkül), keresek neki egy rendes otthont, ahol biztonságban, nyugodtan felnőhet, amíg nem jelentkeznek a képességei, és akkor hazahozom.
Szerencsére két hét alatt találtam valaki megfelelőt, így egy januári estén T/N-val/vel a kezemben nyitottam egy portált azelé a ház elé, amit kinéztem neki. Egy pillanatra haboztam, majd kiléptem a kellemes hőmérsékletű szentélyből az utcára, ahol igen nagy pelyhekben esett a hó.
Nehéz szívvel kopogtam be a ház ajtaján. Néhány pillanat múlva a nő meglepve nyitott ajtót.
– Segíthetek?
– Dr. Stephen Strange vagyok és a segítségét szeretném kérni. Kell valaki, aki gondosokdna néhány évig a kislányomról, T/N-ról/ről. Tudom, hogy itt jó helye lenne és még fizetnék is önnek, ha ez így megfelel.
– Rendben.
– Ne félj, Kicsi, találkozunk még – adtam egy puszit a homlokára.
Time skip, mert amikor Stephen beteg, a köpeny ápolja, akkor is, ha a doki ezt abszolút nem akarja...
8 évvel később...
~T/N
Már nyolc éve lakok a nevelőanyámmal. Azt mondta, apa nem akart engem, de valahogy nem tudtam elhinni neki. Talán, mert nem is jövünk ki olyan jól. Ma is leszidott, mert véletlen eltörtem azt a rém ronda vázáját.
Ezért a nap további részében durcázva ültem az ágyamon. Egyszer csak valami pirosat fújt be a szél. Egy nagy, galléros köpenyt, ami a következő pillanatban felegyenesedett, én pedig ijedten sikkantva estem le az ágyról. A köpeny odasuhant és segített felállni.
– Ez varázslat... – mondtam halkan, mire a köpeny nagy gallérja úgy csinált, mintha bólogatna. – Honnan jöttél?
A varázslatos ruhadarab átadott nekem egy levelet.
– Ez az enyém? – Egy újabb gallér-bólintás volt a vállasz.
A levél nem volt hosszú, csak néhány sor.
Kedves T/N!
Én vagyok, apa. Ha jól számolom, most vagy nyolc éves, ezért próbálok olvashatóan írni. Sajnálom, hogy nem lehetsz velem, de egyelőre az a helyzet, hogy veszélyes lenne. De megígérem, néhány év, és elmegyek érted. Addig pedig, ha bármit szeretnél tudni, írj egy levelet, a köpenyem majd elhozza.
Szeretlek, apa
– Köszönöm, hogy ezt elhoztad – öleltem meg a köpenyt, mire az megsimogatta a hajamat a csücskével.
Ezután leültem írni valami rövidke levelet apának, amit odaadtam a köpenynek. Sajnos a ruhadarabnak mennie kellett, így után ki is suhant az ablakon.
Mivel ismét egyedül maradtam, elindultam lefelé. Még a lépcsőfordulóig se jutottam el, amikor meghallottam egy telefonbeszélgetést.
– Nem mehetek. Vigyáznom kell T/N-ra/re. – A telefon másik oldalán lévő ember hangját nem hallottam, csak a nevelőanyám válaszát. – Én se örülök neki. Elhiheted, hogy csak azért fogadtam el a dolgot, mert az apja elég szép összeget fizet ezért.
YOU ARE READING
Avengers oneshots II. [BEFEJEZETT]
FanfictionA borító ugyanaz, amit @fragmexnts készített, csak én magam adtam hozzá a római kettest. SHIPPEKET TOVÁBBRA SE ÍROK. VISZONT PARENTAL(valamelyik bosszúálló szülő lesz)ONESHOTOKAT KÉRHETTEK, IRONDAD AND SPIDERSONT IS. Akikről olvashattok/kérhettek:...