Avengers oneshots II. [BEFEJEZETT]

▪️Jeremy Renner #1▪️Song Fic

Vanadyn sokadik kérése❤️❤️❤️
Figyelmeztetés: a sztori teljesen a saját képzeletem szüleménye. Nem szeretném, ha esetleg emiatt utálná meg valaki.
Valamint készítsetek zsepit, mert írás közben majdnem a könnyeimbe fulladtam.

A főszereplő neve Nova.
Az egész sztori Jeremy szemszögéből olvasható.

I fell from grace to the ground
Silenced my rage without sound
Maybe I've always let me down
Maybe I've always let me down

– Sajnálom, uram, de... – kezdte az orvos, de ebből már tudtam. Ezután csak homályosan láttam. Nem érdekelt a további magyarázat.

Kirohantam a kórházból, és zokogva rogytam le a lépcsőre. Mindketten elmentek. És az én hibámból. Egy hatalmas barom voltam.

Annyira túlzsongtak a gondolataim, hogy nem tovább, és beleordítottam az esős éjszakába.

How did I end up here?
Why did I disappear?
Take me back to the place
Before I fell from grace
Lead me back to when love knew my name

– A rohadt életbe! – ejtettem vissza az üvegdarabot, amit felakartam szedni, miután a falhoz vágtam. Nem foglalkoztam a vérző ujjammal, csak dobáltam a kukászsákba az összes üveg alkoholt, amit találtam. Egyszerűen rá se tudtam nézni egyre se, anélkül, hogy eszembe ne jutott volna, ami műveltem. Soha többet nem leszek hajlandó inni. Ezt most megfogadom...

All that's left here are ghost and roses
Echoes are near, shadows closes
Maybe I've always let me down
Maybe I've always end upside down

Az eset óta mindennap kijövök a temetőbe, és egy csokor rózsát teszek a sírhoz. Már eltelt majdnem fél év, és még mindig könnyeket csal a szemembe már az, hogy belépek a temetőbe. Mindig, miután leteszem a csokrot, leülök és beszélek, hátha... hátha hallják fentről.

Ma sem volt másképp. Igazából azt se tudom miről beszéltem. Semmiségekről. Aztán, egyszercsak tompa pufanást hallottam. Megfordultam, és egy fiatal nő éppen feltápászkodott a földről. Észrevette, hogy figyelem.

– Bocsánat – mondta halkan, majd együttérzően nézett rám, és letett egy csokor virágot a mellettem lévő sírhoz, amin egy két héttel korábbi dátum állt.

How did I end up here?
Why did I disappear?
Take me back to that place
Before I fell from grace
Take me back to when love knew my name

Minden nap láttam a nőt. Másfél hét után megkérdeztem a nevét. Nova. Néha beszélgettünk, néha nem. Ő a katona bátyja sírját szokta meglátogatni. Ő elmesélte, hogy vesztette el a testvérét, de én nem vagyok képes beszélni az én veszteségemről.

Az egy év gyász időszak lejárt, de még mindig ugyanúgy érzem magam, viszont közben valami mást is érzek. Valamit Nova iránt. De nem lenne szabad. Nem érzem késznek magam.

Ma már a temető előtt összefutottunk.

– Szia – köszönt halkan.

– Szia. Kérdezhetek valamit, ami feltehetően ostobaság?

– Persze.

– Azt hiszem, találkoztam valakivel, aki iránt kezdek érezni valamit, de... Úgy érzem, nem szabad. Olyan, mintha megcsalnám.

– Az egy év letelt. Ráadásul, bár nem ismertem... tudom, hogy azt szeretné, ha tovább lépnél. Persze nem kell most rögtön. Ha az illető tudja, mi történt, biztos ad neked időt – mosolyodott el halványan. Most először láttam mosolyogni. Gyönyörű.

– Köszönöm.

– Hogy hívják? Már ha nem vagyok túl kotnyeleskedő.

– Nova.

– Mármint... én?

– Igen.

Riding on flames and fire
Watching it all burn all away
Done with thieves and liars
I know soon I will be okay
If I ever find a love
Will it ever know my name?

– Jeremy! Mit művelsz?! – rohant ki az udvarra Nova, épp, mikor elengedtem az égő gyufaszálat.

– Nova, kérlek, hagyd! Ezeknek a tárgyaknal már a létezése is fáj. – Mintha meg se hallotta volna, amit mondtam felkapta a vízzel teli locsolót és a kis kupac fölött fejre állította. A kezdetleges tűz kialudt.

– Miért csináltad ezt? – kérdezte csendesen.

– Mert már eltelt másfél év, és még mindig nem tudok ránézni ezekre a képekre, meg egyebekre, anélkül hogy ne bőgnék vagy fél órát! – mondtam, és közben már észre se vettem, hogy a könnyek csak gördülnek le az arcomon.

– Jól van. Azt csináljuk, hogy én ezeket elteszem egy dobozba, és elrejtem. Majd, ha úgy érzed, hogy már képes vagy arra, hogy lásd őket, megmondom hol vannak. Jó lesz így? – kérdezte, mire bólintottam. Letörölte a könnyeimet, majd folytatta. – Menj be, igyál egy kis vizet, én meg összepakolom ezeket. Mindjárt megyek.

Tényleg hamar beért.

– Őszinte szeretnék lenni veled – mondtam, és a tekintetemmel követtem egészen addig, amíg le nem ült mellém a kanapéra. – El szeretném mondani, hogy történt.

– Jeremy, ha nem megy, nem kell.

– De. Kell. Nova, te már egy hónap után elmondtad. Tudnod kell.

– Jól van. Hallgatlak – tette a kezét a combomra.

– Egy ismerősünktől jöttünk el. Egy buliról. Többet ittam a kelleténél, de mégis én vezettem. Amelia terhes volt, ráadásul nem szeretett sötétben vezetni. Bár mondta, hogy beül ő a volán mögé. Végül meggyőztem. Már egész közel járhattunk, mikor beleütköztünk egy szemből jövő kocsiba. Mikor kijött a mentő, Amelia még élt. A kórházban haltak meg. Megöltem a feleségem, és a meg nem született gyerekünket!

– Nem. Nem feltétlen te tehetsz róla. Lehet a másik kocsi volt.

– Az én hibám!

– Hidd el. Csak jót akartál, mert tudtad, hogy Amelia nem szeret sötétben vezetni. Hidd el. És biztos vagyok benne, hogy ő se haragszik. Bízz mennem! – ölelt meg, és a hátamat simogatta.

How did I end up here?
Why did I disappear?
Take me back to the place
Before I fell from grace
Before I fell from grace
Before I fell...

– Nem merek úgy vezetni, hogy tudom, itt ülsz mellettem. Ráadásul... terhesen.

– Nem lesz baj. Azóta egy korty alkoholt se ittál.

– De attól mások még isznak.

– Higgy nekem! Minden rendben lesz. Egyébként is, nem megyünk messzire – nyomott egy puszit az arcomra Nova.