Avengers oneshots II. [BEFEJEZETT]

❤️Tony #3❤️

Egy messengeres beszélgetés ihlette fanni_29 társaságában.

T/N = te neved

- Tony baj van - léptem be a laborjába aggódva.

- Mi a baj? Megsérültél? - fordult felém ijedten.

- Jaj, nem dehogy, csak... A szüleim most hívtak, hogy ha már összeházasodunk, szeretnének végre megismerni.

- Továbbra se értem, ez miért baj.

- Mert... Igazából nem is a találkával van a baj, hanem apával.

- Miért?

- Mert... az elmondásaid alapján, olyan, mint amilyen apád volt - motyogtam.

- Ó. Drága T/N... nagyon sajnálom - pattant le a székéről, majd megölelt. - Nincs semmi baj - puszilgatta az arcom, amivel kicsit felvidított. - Túl éljük valahogy. Mikor kéne mennünk?

- Azt szeretnék, hogy most hétvégén - sóhajtottam.

- Jó akkor azt csináljuk, hogy most felmegyünk, és te pihensz, én pedig keresek szállodát hétvégére, és ha nem jönne össze a dolog, egyet ott alszunk és jövünk haza. Jó lesz így?

- Igen - sóhajtottam.

- Tudod, hogy nem szabad stresszelned! A doki megmondta - jelentette ki.

- Tisztában vagyok vele. De a baba még három hónapos sincs, épp ezért anyáéknak erről még egy szót se! - kötöttem a lelkére.

- Jó-jó hallgatok. És azért féltelek ennyire, mert a legkisebbre szeretném szűkíteni az esélyét annak, hogy bármelyikőtöknek baja essen.

- Akár hiszed, akár nem, ismerlek, ezért tudom, miért csinálod. - Ezúttal én öleltem meg. - Hálás vagyok neked.

Ezután felmentünk a szobámba, és amíg én pihiztem, Tony mellettem ült az ágyban, és a gépével az ölében keresett szállást.

Time skip, mert Tony a robotaira háziállatként gondol...

Pechemre elérkezett a szombat. Tony egész úton próbált rávenni, hogy ne izguljak, de nem igazán járt sikerrel..

Főleg akkor, mikor a taxi leparkolt anyáék háza előtt.

- T/N, kérlek próbálj megnyugodni! - könyörgött Tony, ahogy kiszálltunk a kocsiból. - Nem is biztos, hogy apukád rosszul reagálna.

- Azt hiszem, igazad van - sóhajtottam.

- Meg egyébként is. Itt leszek veled. Végig. Gyere - fogta meg a kezem, majd elindultunk a bejárati ajtó felé.

Kopogtam, és szerencsére anya nyitott ajtót.

- T/N! De jó látni téged! - ölelt meg, majd, ahogy elengedett, megpillantotta Tonyt.

- Anya, ő a vőlegényem, Tony Stark - mutattam be hatalmas mosollyal.

- Nagyon örülök - szólalt meg Tony a szokásos vigyorával. - Meg kell jegyeznem, jó munkát végzett a lánya nevelésével.

- Köszönöm - mosolyodott el anya. - Gyertek be, az ebéd készen van.

Ahogy beléptünk az ajtón, megállapíthattam, hogy a ház nem nagyon változott, mióta elköltöztem. A nappaliba érve megpillantottam apát is.

- T/N, szia... - köszönt nekem, de aztán megpillantotta Tonyt és rögtön elkomorodott. -... sztok.

- Apa, ő a vőlegényem, Tony. Gondoltuk, meglátogatunk titeket, és elhoztuk az esküvői meghívót - nyújtottam át a díszes borítékot anyának.

- Köszönjük. Gyertek, üljünk le enni.

Eleinte mindenki csendes volt, és már reméltem, hogy Tonynak lesz igaza, és apa tényleg normálisan fog viselkedni.

- És Tony, mondd csak, T/N is el szokott menni veletek bevetésre? - kérdezte apa.

- Nem, dehogy. Biztonságosabb neki ha otthon van a bázison.

- Szóval van, hogy napokig egyedül hagyod?

- Apa! Ne kötözködj! Van, hogy otthon marad velem valaki, de egyébként Tony kikezdhetetlen biztonsági rendszert épített ki.

- Nem kötözködök, csak szeretném tudni, hogy jó helyed van-e ott.

- Nem véletlen nem költöztem még haza. Jól vagyok én ott és Tony nagyon kedves velem.

- Jó, esetleg beszélgessünk az esküvőről - váltott témát anya.

- Arra gondoltunk, hogy nem templomban tervezünk egybe kelni, tekintve, hogy egyikünk se az a hívő típus. A koszorús lányokban nem vagyok biztos, de Tony tanúja a legjobb barátja, Rhodey lesz. A vendégek meg állni fognak a családomból, a csapatból és kábé ennyi.

- És Tony szülei?

- Apa! Tudhatnád, hogy a szülei meghaltak!

- T/N, semmi baj - tette a kezét a vállamra Tony.

- De! Az. Egész életemben alig foglalkoztál velem, most pedig rögtön azt keresed, mi a hiba Tonyban! Szerintem ő se tagadja, hogy van egy-két hibája, de kinek nincs?! Nála jobb vőlegényt és később férjet nem is kívánhatnék. Most pedig... bocsánat, de én azt hiszem visszamegyek a szállodába. Egyszerűen nem tudok úgy megkajálni, hogy te nem vagy képes igazi apaként viselkedni! - pattantam fel, majd elindultam a fogas felé a kabátomért.

- Várj, T/N, megyek - sietett utánam Tony. - Ettől eltekintve nagyon örülök - fordult a szüleimhez.

Odakint duzzogva, megbántottan indultam el a szálloda irányába.

- T/N, várj már meg, kérlek! - kapta el a kezem Tony, mire én könnyes szemmel néztem rá. - Hé, nincs semmi baj! - ölelt meg.

- Sajnálom, amit apa mondott. Tudod, a szüleidről - motyogtam.

- Semmi baj - puszilgatta a fejem búbját. - Menjünk vissza a szállodába.

Néhány perc gyaloglás után megérkeztünk a szállásunkra, én pedig a szobába érve összegömbölyödtem az ágyon, és csendesen pityeregtem.

- T/N, kérlek ne sírj! Nem érdemes miatta keseregned. Persze, tudom, rosszul esik. Ismerem az érzést, de ez a legjobb tanács, amit adni tudok - magyarázta, miközben a hajamat cirógatta.

- Mi lesz, ha el se jön? Ki fog odakísérni hozzád? - kérdeztem szipogva.

- Nem tudom. Majd kitaláljuk - puszilta meg a számat.