Avengers oneshots II. [BEFEJEZETT]

▪️Chadwick Boseman #3▪️

T/N = te neved

Mint mostanában elég gyakran, most is egyedül voltam itthon. Chadwicknek egy hét pihenő után kellett egyik forgatásról a másikra mennie, így elég kevés időt tölthettünk együtt, ráadásul az elmúlt néhány napban ideje se volt felhívni. Már kábé két hónapja, hogy elment forgatni, és szinte minden éjszaka sírva aludtam el.

Nap közben próbáltam magamat lekötni egy kis tévézéssel, de minden másodpercben a telefonomat lestem esetleges hívásért, vagy üzenetért. Még újra is indítottam a készüléket, hátha baja van és azért nem jelzett, de semmi.

Végül eltört bennem valami, és sírva dőltem el a kanapén. Összegömbölyödtem, és csak arra tudtam gondolni, hogy talán elveszítem Chadwicket, amit egyáltalán nem akartam. Lassan két éve vagyunk együtt, és ez volt életem legszebb majdnem két éve. Valahogy már az elején éreztem, hogy ő az igazi. Hogy mellette leszek igazán boldog.

Annyira szorította a mellkasomat a fájdalom, hogy idegességemben felordítottam, majd hangosan zokogtam tovább.

Fogalmam sincs mennyi idő telt el, de egyszer csak valaki megsimította a vállam, mire ijedten ültem fel.

– Nyugi, csak én vagyok – mosolygott rám Chadwick. – Mi a baj? – kérdezte aggódóan, mire én csak szipogva ráztam a fejem. – T/N, kedvesem? Kérlek mondd el, mi bánt! Szeretnék segíteni – puszilta meg a homlokom.

– Én... annyira hiányzol! Folyton... folyton forgatáson vagy, és a héten fel se tudtál hívni. És... és annyira félek, hogy elveszítelek – zokogtam, és szorosan megöleltem.

– Ó! Sajnálom. Ez az én hibám, drágám – puszilta meg a homlokom. – Bocsánat, amiért így elhanyagoltalak. Fogalmam se volt, hogy ilyen rosszul érint, ha nem vagyok itthon. És nem kell aggódnod. Nem fogsz elveszíteni.

– Nem arról van szó, hogy mindig ez van, ha elmész... Alapból elvagyok, csak... most elég sűrű pár hónapod volt, és... kiborultam – törölgettem a szemem. – De nagyon örülök, hogy végre itthon vagy.

– Én is örülök, hogy végre hazaértem, és egy jó ideig veled lehetek. Felmenjünk pihenni?

– Jól esne – vontam vállat, mire Chadwick a karjaiba kapott, mire meglepődésemben felnevettem.

– Végre mosolyogsz.

Odafent Chadwick letett az ágyra, majd mellém feküdt és hozzá bújtam.

– Annyira szeretlek – pillantottam fel rá.

– Én szeretlek – mosolygott rám, és egy puszit adott a számra.