Avengers oneshots II. [BEFEJEZETT]

💙Pietro #3💙

T/N = te neved
K/F = kedvenc film(lehetőleg ne Marvel. Hagyjuk békén a 4.falat)

A Maximoff ikrek már jó egy hete a csapat tagjai, viszont észrevettem, hogy egyre rosszabb passzban vannak. A többiek ugyan nem mutatták jelét, de én kezdtem aggódni értük, viszont annyira már kiismertem őket, hogy ne direktbe kérdezzek rá.

Steve-et akartam megkeresni, hátha ő tud valamit. Ma délelőtt mindenki lazított, ami a Kapitány esetében azt jelenti, hogy az edzőteremben van.

– Steve, zavarhatlak? – kérdeztem az ajtóban ácsorogva.

– Persze – mondta, leállította a futógépet és leugrott róla. – Mi a baj?

– Nem tudod, mi lehet az ikrekkel? Te bíztál meg bennük elsőként, hátha neked említettek valamit.

– Nem alszanak jól, hiányzik nekik Novi Grad...

– Aha... Szerinted azzal segítenék, ha beszélnék velük, meg kitalálnék valamit?

– Lehet. Csak úgy tudod meg, ha próbálkozol.

– Rendben – bólogattam.

Time skip, mert Wanda a képességével ráveszi Furyt, hogy egy szerdai napon pinkbe öltözzön(ha érted az utalást, imádlak)...

Este éppen csak azért mentem le, hogy egy kis gyümölcslevet igyak, amikor összefutottam az ikrekkel a konyhában.

– Sziasztok, beszélhetnénk?

– Persze, mi a baj? – kérdezte enyhe akcentusával Wanda.

– Ne haragudjatok meg rá, de Steve elárulta, hogy nem tudtok aludni. Nyugodtan szólhattatok volna nekem is, mert nem jó, ha sokáig nem alszotok. Ráadásul most kitaláltam, hogy nézünk meg valamit. Hátha közben elálmosodnátok, meg ha azt nézzük nem vagytok képben az amerikai filmekkel.

– Köszönjük, Printsessa! – mosolygott Pietro.

– Az mit jelent?

– A printsessa? Hercegnő, sokoviaiul – mondta kedves mosollyal az arcán Wanda.

– Mondjuk gondolhattam volna. Gyertek, üljünk le a tévé elé – intettem, hogy kövessenek. Szereztem három plédet, elhelyezkedtünk a kanapén és bekapcsoltam a kedvenc filmemet, K/F-et.

Time skip, mert Pietro vagy öt futógépet rontott el, mert jóval nagyobb sebességgel futott, mint kéne...

Legközelebb kora hajnalban ébredtem fel, az ikrek pedig a vállamra dőlve szundítottak. Ez megmosolyogtatott, mert sikerült segítenem rajtuk. Ha pedig minden éjszaka filmeznem kell, hogy nekik jó legyen, bevállalom.

A következő napokban Wanda állapota láthatóan javult. Azonban Pietro szemei még karikásabbak voltak. Nagyon-nagyon aggódtam érte, viszont a többieknek nem akartam mondani. Ez nem tartozik rájuk.

Viszont még nem nyílt alkalmam kettesben beszélni Higanyszállal, pedig jó lett volna.

Este már begubóztam a takaróm alá, és már lehet, hogy majdnem aludtam is, mikor kopogtak.

– Ki az? – kérdeztem ásítva.

– Bejöhetek, Prinstessa? – kukkantott be Pietro.

– Persze – mosolyodtam el. – Valami baj van? – ültem fel.

– Itt maradhatnék veled? – kérdezte halkan.

– Mármint? Bocsi, de félálomból keltem, és nem fog az agyam.

– Múltkor azt vettem észre, hogy veled kellemes volt aludni. Azóta meg egyszerűen nem megy. Maradhatnék? Hátha... Én beérem a fotellal is.

– Persze, gyere csak. Viszont ragaszkodok, hogy itt aludj mellettem. Ha a fotelban aludnál, az lehet nem segítene.

– Köszönöm – mosolyodott el, és a következő pillanatban már mellettem feküdt és kék szemeivel engem fürkészett.

– Remélem, végre tudsz aludni. Nem szeretném, hogy valami baj legyen.

– Kedves, hogy így aggódsz, Printsessa.

– Honnan jött ez a becenév?

– Nem tudom. Illik rád – mosolygott és hozzámbújt. Néhány pillanat múlva pedig a légzése egyenletessé vált. Elaludt.

– Jó éjt – suttogtam.