T/N = te neved
– Loki, mondd csak... gondolkoztál már azon, milyen lenne, ha lennének gyerekeink? – fordultam felé az ágyban, miközben aludni készültünk.
– T/N, hogy jönnek neked ilyen kérdések este tizenegykor? – vonta fel a szemöldökét.
– Nem tudtom. Csak válaszolj!
– Nekem? Gyerekeim? Örökölhetik a jégóriás képességeimet. Meg aztán szerinted tudom, hogy kell jó apának lenni?
Nos, igazából nem ezt a választ vártam, és ez nagyon rosszul esett, főleg, hogy épp azért kérdeztem, mert két és fél hónapja kiderült, hogy babát várok, csak amíg abban a szakaszban voltam, amikor bármi megtörténhet, nem akartam elmondani.
Végül csalódottan sóhajtottam egyet, majd átfordultam a másik oldalamra, így Lokinak háttal feküdtem.
– Jó éjt – motyogtam.
Time skip, mert Loki utálja a nyarat, és maxra kapcsolja a légkondit...
~Loki
Másnap T/N még mindig meg volt rám sértődve, csak fogalmam se volt, miért. Ezért úgy döntöttem, megkérdezem azt, akivel minden gondolatát megosztja. Wandát.
A Skarlát Boszorkányt a konyhában találtam meg, kezében egy doboz jégkrémmel és egy kiskanállal.
– Wanda, muszáj kérdeznem tőled valamit – léptem oda hozzá.
– Bocs, de nem adok a jégkrémemből, ugyanis én vettem.
– Mi? Nem ezt akartam.
– Ja, jó, csak mert már hárman próbálkoztak be. Akkor mit akartál, kérdezni? – tudakolta két falat jégkrém között.
– T/N tegnap este valami olyasmit kérdezett, akarnék-e gyerekeket, de miután azt mondtam, hogy nem lennék jó apa, és valószínűleg örökölnék azt a részem, amit nem akarnék, egyszerűen megsértődött. Mi baja?
– Magadtól nem jöttél rá?
– Nem. Fogalmam sincs, mi lelte!
– Nyugi! Ne kapd fel a vizet! – csitított. – Nekem elmondta, de azt is kérte, hogy ne áruljak el semmit.
– Wanda, bocsánatot akarok kérni T/N-tól/től, de amíg nem tudom miért haragszik, addig elég nehéz lesz.
– Jó, az a helyzet, hogy... T/N babát vár. Már tudja egy ideje, csak még várni akart, hogy biztos legyen a dolog. Figyelj, akármi is a véleményed, óvatosan közöld, mert elképesztően boldog.
Csak bólintottam, majd elindultam megkeresni T/N-t.
~T/N
A napot a szobámbat töltöttem, és olvasás közben akaratlanul is a hasamat simogattam.
Egyszer csak nyílt az ajtó, és Loki kukkantott be.
– Beszélhetünk? – kérdezte óvatosan.
– Persze – sóhajtottam, majd megjelöltem, hol járok és becsuktam a könyvemet.
– Wanda rávilágított, miért haragszol rám.
– Tessék?! Elmondta?
– Igen, de ne haragudj rá! Megkértem, mert nem tudtam, mi történt.
– És most változott a véleményed, vagy továbbra se akarsz gyereket?
– Nem azt mondtam, hogy nem akarok. Arra céloztam, hogy félek. Tudom, hogy rossz apa lennék, és ha azt az oldalamat örökli, tönkreteheti az életét.
– Loki, nem tudhatjuk előre mi lesz, viszont azzal tisztában vagyok, hogy nem lennél rossz. Itt lennék, segítenék – mosolyogtam. – Akármi fog történni, együtt meg tudjuk oldani.
Time skip, mert miért ne ¯\_(ツ)_/¯
Már eltelt négy hónap, és Lokival éppen a babaszobát készítettünk elő. Pont a falat festettük, amikor hirtelen eszembe jutott valami. Felkaptam az egyik ecsetet, és mivel Loki háttal állt nekem, nem láthatta, mire készülök.
Végig húztam a pólója hátán a barackszínű festékben úszó ecsetet, mire ő egy méterrel arrébb ugrott ijedtében.
– Mi az? Azt hittem, bírod a hideget – vontam vállat mosolyogva.
– Na gyere csak ide! – vigyorgott, majd ő is kezébe vett egy ecsetet, és konkrétan fél másodperc alatt utolért, tekintve, hogy annyira nem tudok futni.
Azonban, ahelyett hogy engem kent volna össze, a saját tenyerén húzta végig az ecsetet, majd a fehér pólomra tette a kezét, éppen a hasamhoz.
– Ezek után mondja valaki, hogy nem vagy aranyos – mosolyogtam és nyomtam egy puszit az orrára.
YOU ARE READING
Avengers oneshots II. [BEFEJEZETT]
FanfictionA borító ugyanaz, amit @fragmexnts készített, csak én magam adtam hozzá a római kettest. SHIPPEKET TOVÁBBRA SE ÍROK. VISZONT PARENTAL(valamelyik bosszúálló szülő lesz)ONESHOTOKAT KÉRHETTEK, IRONDAD AND SPIDERSONT IS. Akikről olvashattok/kérhettek:...