Avengers oneshots II. [BEFEJEZETT]

🇺🇲Steve #12🇺🇲

ZsanettHorvth3 kérésére itt egy féltékeny Stevie ❤️🇺🇲🇺🇲 God bless America!

T/N = te neved

~Steve

T/N-val/vel már több mint egy éve vagyunk egy pár. Néhány hónapja megkértem, hogy költözzön be hozzánk a toronyba, mert itt nagyobb biztonságban lenne.

Azt hittem, ez jót tesz a kapcsolatunknak, de úgy érezem, hogy minden egyre csak romlik, mióta itt él. Remekül kijön a többiekkel, és azt hiszem ez a baj. Rengeteg időt tölt mindannyiukkal, ami miatt úgy éreztem, háttérbe szorulok. Már azt se szerettem látni, ha Buckyval nevetgél, pedig ő a legjobb barátom!

Ma is T/N kacagására lettem figyelmes. Követtem a hangját, és láttam, ahogy Pietróval bohóckodik a konyhában, valami sütemény készítése közben.

~T/N

Épp egy sima krémest akartam csinálni, mikor Pietro kérdezte, csatlakozhatna-e hozzám. Bár, lehet jobb lett volna, ha nemet mondok, ugyanis végig hülyéskedte az egészet.

Most is épp fogta, és egy adag krémet az orromra kent.

– Ne már, Pietro! – kacagtam, miközben letöröltem az orrom. – Nem ezért engedtem meg, hogy segíts.

– Bocsáss meg, Printsessa! – nevetett.

– Mi folyik itt? – hallottam meg Steve hangját. Mikor felé pillantottam, láttam, hogy eléggé morcos.

– Én azt hiszem megyek edzeni – mondta a szélvész, és a következő pillanatban már ott se volt a konyhában.

– Csak sütit csináltam, és Pietro ökörködött – vontam vállat. – Mi a baj, Stevie?

– Az, ahogy a többiekkel viselkedsz – jött oda hozzám – igen csak közel – és kicsit aggódva pillantottam fel rá.

– Miért? Valaki panaszkodott? Én tényleg csak kedves akaratam lenni.

– Nem panaszkodott senki. Épp ez az, hogy kedves vagy velük!

– Mi ezzel a baj, Steve? Miért gond, hogy rendes vagyok a barátaiddal?

– Mert velem alig töltesz időt! Egyszerűen nem szeretem látni, milyen jól elvagy velük.

– Stevie... én azért kedveskedek mindenkivel, mert... ha már lakótársak vagyunk, örültem volna, ha mindenkivel jóban lehetek. Sajnálom, ha emiatt elhanyagolva érzed magad.

– Én kérek bocsánatot, amiért így viselkedtem veled – sóhajtott, majd óvatosan megölelt, és mikor látta, hogy nem akarok elhúzódni, kicsit szorított az ölelésen.

– Szóval féltékeny vagy? – néztem fel rá vigyorogva.

– Jaj, te lány! – nevetett.