Avengers oneshots II. [BEFEJEZETT]

🏹Clint #4🏹 Parental Oneshot

fanni_29 kérésére. Ez a rész Natasha 2. Part II. fejezetként megtalálható nála ❤️❤️❤️❤️

T/N = te neved

Nagyban duzzogtam a kanapén ülve, amikor Loki huppant le mellém. Kábé öt percig meredtem előre karba tett kézzel, anélkül, hogy hozzászóltam volna, és ezt feltehetőleg zokon vehette, mert kicsit félve, de megbökdösött.

– Mi van?! – kérdeztem idegesen.

– Mi a baj, kicsi? – tudakolta, tartva az esetleges kirohanásaimtól.

– Apa kitálta, hogy járjak suliba!

– Bocsánat, hogy ilyet kérdezek, de mi a baj ezzel?

– Az, hogy fogalmam sincs, hogy viselkednek a velem egykorúak. Biztos kinevetnének. Meg egyébként is, ki barátkozna velem?

– Biztos vagyok benne, hogy nagyon sokan szeretnének a barátaid lenni. Amúgy, lehet, ezt Bartonnal kéne megbeszélned. Szerintem megtudnátok egyezni.

– Rendben. Köszi – mosolyodtam el és megöleltem. Először meglepődött, de viszonozta. – Most pedig azt hiszem, beszélek apával.

Elengedtem Lokit, majd elindultam az edzőterem felé. Tudtam, ha apa ideges, az esetek 99%-ában ott lehet megtalálni.

Kicsit félénken álltam meg a helyiség ajtajában, ahol apa épp íjászkodott. Nem is értem, miért gyakorol, amikor csukott szemmel is simán a céltábla közepébe talál.

– Apu? – szólaltam meg annyira haljan, hogy csak remélhettem, a hallókészülékével meghallja. Megfordult, halványan elmosolyodott, és miután elpakolta a holmiját, odajött hozzám.

– Mi a baj? – kérdezte.

– Bocsánat, hogy olyan hisztis voltam az előbb. Túlreagáltam.

– Semmi baj. De tudom, hogy ez érzékeny téma neked. Nem beszéljük meg fent?

– De. Azt hiszem tényleg így lenne jobb – mosolyodtam el halványan.

A szobámban leültünk az ágyamra, én pedig törökülésben magamhoz szorítottam a nagy plüsskutyát, amit még apától kaptam két éves koromban. Erre ő halványan elmosolyodott.

– Mesélj, miért nem akarsz suliba járni? – kérdezte.

– Mert azt se tudom, mit csinálnak az átlagos tinik. Tuti kiröhögnének, és egy barátom se lenne.

– Jaj, drágám! – ölelt meg. – Arra nincs szabály, milyen egy átlagos korodbeli, így nem biztos, hogy kinevetnének. Azt pedig kétlem, hogy pont te nem találnál barátokra.

– Ezt csak azért mondod, mert az apán vagy...

– Nem. Nálad aranyosabb, kedvesebb és okosabb lányt nem ismerek. Biztos lesz olyan, aki szívesen lenne a társaságodban. Tudod mit? Egyezzünk meg: elmész suliba. Adsz neki egy hónapot, és ha az idő alatt nem illeszkedsz be, újra magántanuló lehetsz. Jó így?

– Tökéletes – mosolyodtam el és szorosabban hozzábújtam.