Avengers oneshots II. [BEFEJEZETT]

🐜Scott #3🐜

Ez a rész fanni_29 könyvében is megtalálható ❤️❤️❤️❤️

T/N = te neved

Scott-tal már jó egy éve együtt vagyunk, de még sose jártam a házában. Eleinte nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, mert tudtam, hogy Scottnak megvannak a maga furcsaságai. De már kezd kissé rosszul esni, hogy sose hív meg magához.

Miközben filmeztünk, pont ez kattogott a fejemben, és nem bírtam tovább magamban tartani, épp ezért kezembe vettem a távirányítót és megállítottam a filmet.

– Mi a baj, T/N? – kérdezte Scott. – Nem tetszik a film? Ha gondolod kereshetünk másikat.

– Nem az a bajom, Scotty – sóhajtottam.

– Akkor mi?

– Miért nem jártam én még nálad? Te szinte minden nap eljössz. Amikor Cassie nálad van, akkor is ti jöttök ide.

– Sajnálom, csak a meló miatt nem mindig van időm takarítani, és elég nagy a kupi.

– Scott, tapasztaltam már, milyen rumlis vagy. Hidd el, nem zavarna. De ha nem szeretnéd, ha nálad lennék... semmi baj – biggyesztettem le a számat.

– Jaj, ne, ne! Sajnálom! Nem akartalak elszomorítani – húzott magához szorosan, és a hajamat kezdte el simogatni. – Bocsánat, hogy eddig nem hívtalak el hozzám. Ideje lenne már. Mit szólnál, ha holnap nálam aludnál?

– Csak azért, mert szóvá tettem, nem kell.

– Nem azért szeretném, hanem mert igazad van – nyomott egy puszit a fejem búbjára. – Na?

– Jó, legyen – mosolyodtam el. – Szerencséd, hogy szeretlek.

Time skip, mert Cassie Darázsnak öltözik be, nem Hangyának...

Másnap délután, mire Scott eljött értem, már elpakoltam mindent estére.

– Akkor mehetünk? – kérdezte ideges mosollyal Scott.

– Persze. De még mindig azt mondon, ha nagyon nem szeretnéd, akkor...

– Komolyan örülnék, ha nálam aludnál – fogta a két keze közé az arcom, és puszit adott az orromra.

Ezután elindultunk Scott házához, de miközben vezetett, néha annyira megszorította  kormányt, hogy elfehéredtek az ujjai. Inkább nem szóltam semmit, mert tudtam, úgyse mondaná el, mi baja.

Hamarosan leparkoltunk egy igen nagy, sarki ház előtt.

– Na, ne! Annyiszor elmentem már ezelőtt a há előtt, és fogalmam se volt, hogy te laksz itt – vigyorogtam.

– Hát... Meglepetés! – nevetett, miközben kiszálltunk a kocsiból.

Scott kivette a táskámat a csomagtartóból, majd felmentünk a teraszra, kinyitotta az ajtót, és beléptünk a házba.

– Nem értem, mit panaszkodtál. Nincs is rumli – ráncoltam a szemöldököm.

– Mielőtt érted mentem volna, kicsit összébb pakoltam.

– Vagy úgy – mosolyodtam el. – Merre találom a fürdőszobát?

– Az emeleten jobb kéz felől a második ajtó.

– Köszi.

Felmentem a kanyargós lépcsőn, majd benyitottam azon az ajtón, amelyiket Scott mondta, de alig léptem be a fürdőszobába, máris rémülten fordultam ki onnan. Annyira megijedtem, hogy már sikítani is képtelen voltam, csak szaladtam le a lépcsőn. Az utolsó néhány foknál megbotlottam, és ha Scott nem siet oda, hogy elkapjon, telibe kapom a padlót.

– Mi történt? – kérdezte aggódva.

– Egy kutya méretű hangya fürdik a kádadban! – hadartam ijedten, mire ő csak elnevette magát. – Scott, értem én, hogy neked olyan dolgok normálisak, amik másoknak nem, de had mondjam el lassabban. Egy. Nagy. Hangya. Van. A. Kádadban.

– Azt hiszem, ideje elmondanom neked mindent, de talán le kéne ülnöd – magyarázta.

Szemöldökráncolva – és nem kicsit félve Scott szorijától – ültem le a kanapéra.

– Szóval?

– Az a helyzet... Hogy én vagyok a Hangya. Tudod... A hatalmas fickó a lipcsei reptéren.

– Komoly? Bár ez még nem magyarázza azt a jószágot a kádadban.

– Vannak olyan kis kütyüim, amik kicsinyítenek, vagy nagyítanak dolgokat. Az utóbbi eltalált egy hangyát.

– Szóval most olyan, mintha lenne egy kutyád? – vontam fel a szemöldököm.

– Igen. Sajnálom, hogy eddig nem mondtam el, de nem akartalak veszélynek kitenni azzal, hogy ezt tudod. Haragszol?

– Először is, nem vagyok annyira védtelen, de ha mégis történne valami, tudom, hogy te megmentenél. Másodszor, nem haragszok rád. Ésszerű okod volt rá, amiért nem mondtad el. És tudod... megsúgom, hogy Hangya a kedvencem – nyomtam egy puszit az arcára.