Avengers oneshots II. [BEFEJEZETT]

💚Loki #17💚

MadameRosmerta kérésére 💚💚💚

T/N = te neved

Lokival még New York ostroma után ismerkedtünk meg, miután a ide száműzték. A többiek is szép lassan – tényleg elég lassan – megkedvelték, sőt, Tony néha együtt iszogat vele, aztán seggrészegen dalolásznak.

Nekem nem tartott olyan sokáig, hogy megbízzak Lokiban. Jól kijöttünk, elvégre mindketten csendesebbek vagyunk, és szeretünk bármit, amit olvasni lehet.

Nagyjából két éve jöttünk össze, és bár voltak kisebb hullámvölgyek, mindig könnyedén meg tudtuk beszélni. Most pedig közeledik a szülinapom. Pontosabban holnap lesz, és bár szerettem volna egy kis időt tölteni Lokival, egyszerűen nem futottam össze vele a toronyban, ez pedig kissé elszomorított.

Este már aludni készültem, mikor Loki végre méltóztatott belépni a szobába.

– Na végre! Hol jártál egész nap? – pattantam fel az ágyról, hogy megölelhessem.

– Mondjuk úgy, hogy az ajándékodat szereztem be – kacsintott, és puszit adott a homlokomra. – De most alvás.

– Értettem – nevettem, és visszahuppantam az ágyra.

– Előbb hagyd, hogy lefürödjek, utána össze-vissza ölelgetlek elalvás előtt.

– Alig várom.

Time skip, mert Loki norvégul énekel, ha részeg...

Reggel valami édes illatra ébredtem. A szemeim kipattantak, és érdeklődve ültem fel. Az biztos, hogy Loki már nem szundikált mellettem. Épp kimásztam volna az ágyból, mikor nyílt az ajtóm, és épp az istenség lépett be a szobába, kezében egy tálcával, amin egy tányér habos gofri, és egy pohár almalé volt.

– Ágyba reggeli a szülinaposnak – mosolygott, majd az ölembe tette a tálcát. – Isten éltessen! – puszilta meg a homlokomat.

– Melyik? – vontam fel a szemöldökömet, mire elnevettük magunkat.

– Elismerem, jó vicc volt. Na, de most már tessék enni! Ó, és este kapod meg a kis ajándékodat.

– Olyan soká? – biggyesztettem le a számat.

– Igen. Akkor adom oda, amikor mindenki. De szerintem ütni fogja a többit.

– Reméltem, ha már a barátom vagy – adtam puszit az orrára.

Time skip, mert Loki vesz Mobiusnak egy jet skit...

Az esti szülinapi bulimat Tony rendezte. Vagyis ő, meg Loki. Igaz, nekem elég zajos volt, így még a torta előtt kimentem az erkélyre levegőzni, és nézni az elhaladó autókat.

– Nem tetszik a parti amit neked szerveztünk? – lépett mellém Loki.

– De. Csak Tony túlzásba vitte a vendégek számát. Kell egy kis levegő – mosolyodtam el.

– Ó, már értem. Amúgy jobb is, hogy nem bent vagyunk, mert szeretném átadni az ajándékodat.

Erre felcsillant a szemem, hát még mikor elővett a zsebéből egy bársonydobozt, és fél térdre ereszkedett.

– Loki... – kaptam a kezemet a szám elé, meghatottan.

– T/N... Mikor először találkoztunk, totál elveszett voltam itt, Midgardon, és nem is beszélhettem senkivel. Aztán elkezdtél bízni bennem, kiderült, hogy vannak közös dolgaink, elhívtalak erre a randi-dologra, és ráébredtem, hogy veled akarok lenni, amíg tehetem. Hozzám jönnél feleségül?

– Igen – bólogattam boldogan, és miután az ujjamra húzta a gyűrűt, és felállt, szorosan megöleltem. – Szeretlek, Loki.

– Én is szeretlek.