Avengers oneshots II. [BEFEJEZETT]

🐜Scott #4🐜

Imádlak az ötletért, fanni_29 ❤️❤️❤️🥰

T/N = te neved

Imádom a kis másodállásomat. Ez pedig a bébiszitterkedés. Most éppen egy imádnivaló nyolc éves kislányra kellett vigyáznom, mert az anyukája és a mostohaapja nyaralni mentek, az édesapja meg meló miatt nem volt a városban.

– Na, Cassie, mit szeretnél csinálni? – kérdeztem a kislányt mosolyogva.

– Babázzunk! – mondta csillogó szemekkel.

– Rendben.

Felmentünk Cassie rózsaszín szobájába, és az első dolog, ami szemet szúrt nekem, egy kifejezetten csúnya nyuszi plüss volt.

– Hát ez honnan van? – kérdeztem csodálkozva.

– Apa hozta nekem szülinapomra.

– Ó, akkor apukádnak érdekes humora lehet.

– Igen. És ő egy szuperhős! – mondta izgatottan.

– És melyik szuperhős? – szálltam be a játékba.

– A Hangya! Ő a kedvencem.

– Ó, igen? Képzeld, nekem is ő a kedvencem – kacsintottam.

Time skip, mert Űr Lorddal tánc párbajoznak...

Másnap éppen az ebédet készítettem, amikor hirtelen, a semmiből egy fura ruhás pasi termett előttem. Ijedten felkiáltottam, mire Cassie kíváncsiskodva jött be a konyhába.

– Apa! – csillant fel a szeme, és megölelte az illetőt, aki végre levette a sisakját.

– Szia, tücsök! – nyomott egy puszit a lánya feje búbjára, majd felém fordult. – Jaj, nagyon sajnálom! Nem akartalak megijeszteni. Amúgy ki vagy?

– Én... Cassie bébiszittere vagyok. T/N – mosolyodtam el.

– Scott Lang – mutatkozott be ő is.

– Szóval tényleg te vagy a Hangya. És én tegnap azt hittem Cassie csak viccelt – mondtam, mire a lány durcázást tettetett.

– De T/N azt mondta, hogy Hangya a kedvence – jelentette ki Cassie, ez pedig nálam egy alapos pirulást eredményezett.

– Akkor én... szerintem ebéd után megyek is haza. Elvégre te már hazajöttél – vontam vállat.

– Ugyan, annyira nem kell sietned. Örülnék, ha megismerhetnélek. Elvégre most találkoztunk először.

– Hát... ha nem zavarok, akkor jó. Köszi – mosolyodtam el.

Hamarosan kész lett az ebéd, és evés közben Scott az egekig dicsérte.

– Esküszöm, ilyen finomat nem ettem – mondta, miután befejeztük a kajálást.

– Ugyan, a bolognait nem nehéz megcsinálni – mosolyogtam.

– Nem baj. Akkor is, szerintem remekül elkészítetted. – Erre olyan piros lettem, mint egy paradicsom.

– Köszi...

– Apa, képzeld! Tegnap T/N megtanított karkötőt csinálni. Megmutassam? – lekesedett be Cassie.

– Mindenképpen –vigyorgott a lányára Scott, majd miután Cassie felszaladt az emeletre, az apukája felém fordult. – És... te itt laksz San Franciscóban?

– Igen, csak egy kicsit messzebb. Amúgy egy kávézóban dolgozok, csak azért jól jön a plusz pénz, így bébiszitterkedni szoktam.

– Ez aranyos – mosolygott. – Tényleg, arra gondoltam, hogy esetleg majd ha épp ráérsz, elmehetnénk vacsizni.

– Ez... remek ötlet. Benne vagyok.