Avengers oneshots II. [BEFEJEZETT]

✴️Bucky #9✴️

Ez a fejezet Clinttel található még meg ❤️

T/N = te neved

~Bucky

– Steve, ti Wandával mégis mi a fenét gondoltatok?! – csattantam fel.

– Most miért baj, hogy randit szerveztünk? – kérdezte Wanda.

– Mert nincs szükségem rá.

– Fenét nincs! Bezzeg Steve szerint régen elég sok randid volt.

– Igen! Mielőtt lezuhantam a vonatról, és egy bábot csináltak volna belőlem!

– Figyelj ide! T/N a rajongód. Nem fog utálkozni. A legjobb barátnőm és megígértem neki, hogy elmész. És könyörgöm, legyél vele kedves!

~T/N

Nem hiszem el, hogy Wanda és Steve rávettek egy vakrandira. Annyit árultak el, hogy biztos imádni fogom a pasit. De, hogy mi okból, azt nem mondták el, így kicsit nehéz leszűkíteni a kört, de nagyon vártam már a vacsit.

Késő délután már elkezdtem készülődni. Hosszú zuhanyzás, az átlagnál több smink, a kedvenc fekete szoknyám és a sötétkék bársonyos felsőm, majd a hajamat is befontam és indultam is a közeli kis étterembe, ahová a randi lett lebeszélve.

Tíz perccel hamarabb érkeztem így rendeltem magamnak inni, és vártam. Elérkezett a hat óra, és még nem volt sehol senki. Mondjuk azzal nyugtattam magam, hogy ekkora beszéltük meg. Nem baj, ha késik.

Negyed hétkor végre nyílt az étterem ajtaja és... Bucky Barnes lépett be rajta. Már értem, Wandáék mire mondták azt, hogy imádni fogom.

– Szia! – köszöntem boldogan, ahogy odaért hozzám.

– Szia.

– A nevem T/N, és... rajongód vagyok – mosolyogtam.

– Aha... Remek.

Nos, Bucky nem olyan, mint amilyennek képzeltem. Hiába kezdeményeztem bármilyen beszélgetést, elég bunkón reagált.

– Tényleg, amúgy neked ez az első vakrandid?

– Igen, és tudod mit? Ehhez se volt kedvem – pattant fel, majd letette elém az asztalra a vacsi árát. – További szép estét – mondta és kisétált az étteremből.

Nagy, szomorú szemekkel néztem utána, majd megettem a kevéske maradék kajámat, majd fizettem, és sietve távoztam az étteremből.

Ahogy gyalogoltam hazafelé, kikerestem Wanda számát a telefonból, majd hívni kezdtem. Az első csengésre felvette.

– Szia, T/N, hogy megy a randi?

– Szia. A helyzet az, hogy sehogy. Nem árulkodni szeretnék, de... Bucky elég bunkó volt és kábé negyed órája le is lépett. De legalább a pénzt otthagyta nekem.

– Nem tudom, mi üthetett belé. Várj, ahogy hallom most jött haza. Mindjárt beszélek a fejével. Szia – köszönt el és letette a telefont.

~Bucky

Ahogy beléptem a nappali/konyhába, fejbe talált egy kanál.

– Aú! Mi a fene?! – néztem körbe. Wanda ült mérgesen a pulton, és az erejével egy újabb kanalat reptetett felém de ettől elhajoltam. – Mi ütött beléd?!

– Te bolond! Most hívott T/N, és azt mondta, hogy bunkó voltál, és faképnél hagytad!

– És ha így volt?! – vágtam vissza.

– Tudod, mennyire megbántottad?! Szegénynek annyira sokat jelentesz, és most is majdnem sírt!

– Mi ez a veszekedés? – jött be Steve a hátsó ajtón, Tony pedig a labor felől.

– Bucky elszúrta a randit! – kelt ki magából még jobban Wanda.

– Miért, mi történt? – kérdezte Steve.

– Bunkó volt és otthagyta T/N-t!

– Buck, a legjobb barátom, vagy, de ugye tudod, hogy ezt rendbe kell hoznod.

– Tudom, de arra esetleg nem gondoltatok, miért nem akarok randizni?!

– Nem, miért? – tudakolta nyugodtabban Wanda.

– Részben azért, mert félek, hogy véletlen bántanám. És mert... ha a HYDRA megtudja, hogy van barátnőm, megölnék. Abba pedig én is belepusztulnék.

– Ne már, Barnes! – szólalt meg Stark. – Azt hitted, ha becsajozol, nem segítenénk megvédeni őt?

– Pontosan. Remélem tudod, hogy holnap beszélned kell vele? – kérdezte Steve.

– Tudom...

Time skip, mert karácsonykor Wanda pingál Bucky karjára egy karácsonyfát, így a csillag olyan, mintha csúcsdísz lenne...

~T/N

Miután az egész éjszakát végig bőgtem, nem is csoda, hogy nagyon sokáig aludtam. Éjjel a nappaliban nyomott el az álom, így kicsit elgémberedve ébredtem a kanapén. Éppen kopogtak az ajtón.

Feltápászkodtam, és elcsoszogtam az ajtóhoz. Rögtön felébredtem, amikor megláttam, hogy Bucky Barnes áll az ajtóban.

– Szi-szia! Te mit...

– Szia. Jó reggelt! Azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek. Tegnap indokolatlanul bunkó voltam, csak... esetleg bejöhetnék?

– Öh... Persze – motyogtam, és gyorsan megigazgattam a kócos hajam. Bucky bejött a lakásba, és becsukta maga után az ajtót.

– Figyelj, azért bunkóztam, mert féltem, ha a HYDRA megtudja, hogy fontos vagy nekem, bántanának, vagy még rosszabb, megölnének téged. Persze ez nem mentség, de... megbocsátasz?

– Azt hiszem igen. Én most készültem reggelizni. Ettél már?

– Még nem.

– Akkor gyere – intettem mosolyogva.