Avengers oneshots II. [BEFEJEZETT]

🖤T'Challa #3🖤

Eredetileg egy Scott fejezetet hoztam volna, de szerintem mindneki tudja az okot, miért nem az lett... A helyzethez képest próbálok valami boldogat írni 🖤🖤🥺🥺🥺

T/N = te neved

Már jó két éve itt élek Wakandában. Emlékszek, mikor megnyitották az országot, annyira kíváncsi voltam, utána egy évig spóroltam, hogy eljuthassak oda néhány napra.

T'Challa-val teljes véletlenségből találkoztam és az volt életem legjobb véletlene. Miután hazamentem Angliába, szinte napi rendszerességgel videochateltünk. Egyszer, meglepetésből eljött hozzám és az volt az első randink, amint még rengeteg követett. Hol Angliában, hol Wakandában.

Fél év randizgatás után megkért, hogy legyek a barátnője. Még fél év múlva pedig, hogy költözzek Wakandába. Azóta itt élek és nem volt olyan nap, amikor nem voltam legalább minimálisan boldog. T'Challa-val, amikor csak tehettük, megnéztük a naplememtét. Hiába láttam már ezerszer, nem tudok betelni vele.

Ma reggel egyedül ébredtem, de ennek nem tulajdonítottam hatalmas jelentőséget, elvégre volt már ilyen.

A délelőttömet Shurival töltöttem a laborban. Beszélgettünk mindenféle csajos dologról.

– Tényleg, T/N, találkoztál ma már a bátyámmal? – tudakolta.

– Nem, miért?

– Ja, semmi – vont vállat, de tudtam, hogy titkol valamit.

– Shuri, mit tudsz, amit én nem? – kérdeztem gyanakodva.

– Semmit. Nem értem honnan gondoltad.

– Ne már! Ismerlek. Mit titkolsz?

– Ennyit se kéne mondanom, de a T'Challa-nak meglepetése van számodra. Most viszont már ne faggass, mert többet tényleg nem szabad tudnod.

Erősen elgondolkoztam azon, amit Shuri mondott. T'Challa meg akar lepni. De miért? Nincs szülinapom, se évfordulónk. Végül arra jutottam, majd kiderül.

Így is lett. Miután egész nap csak olvastam, vagy a tévét kapcsolgattam valami jó műsor után, rögtön felpattantam az ágyról, amint meghallottam a kopogást. Azonban kicsit lehangolódtam, mikor nem T'Challa, hanem Shuri állt a folyosón.

– Ennyire azért ne legyél csalódott – nevetett. – Gyere, most majd meglátod, mit tervezett T'Challa.

– Így jó vagyok? – mutattam végig magamon.

– Tökéletes. Gyere – fogta meg a karom, majd kihúzott a szobából.

Keresztül sétáltunk a palotán, aztán a szabad ég alatt majd a Bashenga-hegy barlangján is. Néhány méterre a bejárattól Shuri megtorpant.

– Innen menj egyedül! – kacsintott, amajd elindult visszafelé, én pedig kicsit félve folytattam az utam a bejárat felé.

Amint kiértem, elakadt a lélegzetem, ugyanis egy pokróc volt a földön, gyönyörűen megterítettek és rengeteg virágot láttam körülötte.

– Tetszik? – hallottam meg T'Challa hangját a hátam mögül.

– Te jó ég! Mondtam már, hogy ne lopakodj így mögém! – csóváltam a fejem, de közben mosolyogtam.

– Bocsáss meg – mosolyodott el, majd adott egy puszit az arcomra. – Azért is, hogy egész nap magadra hagytalak.

– Nem haragszok. De... mire fel ez az egész?

– Azt majd később tudod meg. Éhes vagy?

– Én? Szinte mindig – nevettem.

A vacsoránk egész csendesen telt, csupán néhány szót váltottunk. Persze ez nem azt jeletette, hogy valami baj volt. Dehogy. Ez nálunk gyakori.

– T/N, kedvesem, kérlek becsuknád a szemed? – kérdezte T'Challa amikor már a desszertet is elfogyasztottuk.

– Persze – mondtam, kicsit gyanakodva, majd becsuktam a szemem, és még a kezemmel is eltakartam, biztos, ami biztos.

– Most már kinyithatod – mondta néhány pillanat múlva. Óvatosan kikukucskáltam az ujjaim közt, majd mikor elvettem a kezem a szemem elől és az örömkönnyeim rögtön elhomályosították a látásomat, ahogy megpillantottam T'Challa-t féltérde ereszkedve, kezében egy sötétlila bársonyos dobozzal, amiben egy gyönyörű, ezüst gyűrű volt, egy, a doboz színével megegyező csillogó kővel.

– T/N, megtisztelnél azzal, hogy a kirányém leszel? 1 kérdezte.

– Igen – bólogattam hevesen. Felhúzta az ujjamra a gyűrűt, én pedig boldogan megcsókoltam. – Szeretlek – suttogtam az ajkaira két csók közt.

Nem azért írtam boldog fejezetet, mert boldog is vagyok, hanem mert több szomorúságot nem bírnék ki. El se tudnám mondani, mennyire sajnálom, ami történt a mi Fekete Párducunkkal. De már legalább nem szenved.

Rest In Peace 😔😭🖤
2020. 08. 28.