Avengers oneshots II. [BEFEJEZETT]

🏹Clint #2🏹

Ezt a részt igazából a Marvel képregényes wiki ihlette. Ja, és itt Clint és Laura sose találkoztak. Ja, és ez fanni_29 könyvében is megtalálható (lesz).

T/N = te neved
L/N = lányotok neve

Mivel közeledett a kitűzött időpont, amikor is végre megszületik az első közös gyermekünk, Clinttel már az utolsó simításokat végeztük a babaszobán. Miközben Clint a komódot szerelte össze, azt vettem észre rajta, hogy valami miatt nagyon kedvetlen. Bár ez nem volt újdonság. Amióta tudja, hogy babát várok, ilyen. De tudom, hogy örül, szóval biztos nem ez a baja.

– Clint – kezdtem, mire rögtön felkapta a fejét.

– Mi a baj? Jön a baba? –kérdezte aggódva.

– Nem, dehogy. De veled minden rendben? Mióta megmondtam, hogy terhes vagyok, furán viselkedsz. Tudom, hogy örülsz, de mégis... mi bánt?

– Jól vagyok. Tényleg. Nem vagy szomjas? Szívesen hozok fel inni.

– Oké. A konyhában van limonádé.

– Máris hozom – puszilta meg a számat.

Kicsit szomorkásan néztem, ahogy Clint kimegy a szobából. Egyszerűen képtelen vagyok rájönni, mi lehet a baj. A csapatban tudtommal minden oké volt, itthon se veszekszünk...

Néhány pillanat múlva Clint vissza is tért, két pohár limonádéval a kezében.

– Tessék – adta a kezembe az egyiket. Miután megittuk az innivalót, a poharakat letettük az ablakpárkányra, majd Clint már folytatta is volna a komód összerakását, de elkaptam a kezét.

– Clint, Szívem, kérlek legyél őszinte velem. Mi a baj? A csapattal összevesztetek? Én mondtam valamit?

– Nem... dehogy. Csak kétlem, hogy én jó apa leszek, mert fogalmam sincs, hogy kell csinálni.

– Szerinted én tudom hogy kell, jó anyának lenni?

– Nem, de neked van kiről példát venned. Nekem nincs.

– Tényleg... Bocsánat, el is felejtettem, hogy még nagyon fiatal voltál, mikor a szüleid meghaltak.

– Nem is arról van szó – motyogta és leült a fotelba, én pedig az ölébe. – Amíg élt, apám nem volt valami példaértékű. Folyton ivott.

– Ugye... ugye nem bántott titeket? – kérdeztem félve.

– De. Az autóbaleset is az alkohol miatt volt.

– Jaj, drágám! Annyira sajnálom – öleltem meg, ő pedig a vállamra hajtotta a fejét. – Tudom, hogy te nagyon jó apuka leszel. Vagy ha végképp tanácstalan lennél, apa biztos szívesen segít neked.

– Annyira hálás vagyok neked – mondta halványan elmosolyodva, és a hasamat kezdte el simogatni. – Egyébként, szerinted Lucky hogy fog reagálni a picire?

– A kutyák imádják a babákat. Amíg kicsi voltam, bent a házban lakott egy ausztrál juhászkutya, és anyáék elmondása szerint az a kutya folyton annyira vigyázott rám. Szóval szerintem Lucky is jól fogja viselni.

Time skip, edzésnél Nat mindig elveri Clintet, és a többiek feltöltik az erről készült videókat a youtube-ra...

– Üdv itthon, drága, kicsi L/N! – mondta ünnepélyesen Clint, ahogy beléptünk a házba.

Az ajtó nyitódására Lucky odarohant hozzánk, és ott toporgott Clint előtt.

– Na, sipirc! – szólt Clint a kutyára, majd elindult a lépcső felé. Mielőtt követtem volna, még gyorsan megsimogattam a labradort.

– Gyere, Lucky! – csalogattam a kutyát magam után és gyorsan felmentem az emeletre.

– Ja, T/N, végeztem egy kis igazítást a szobán – mondta Clint.

– De mondtam, hogy jó az úgy – csóváltam a fejem.

– Nyugi, ez tetszeni fog – mosolygott, majd, ahogy beléptem a szobába, rögtön észrevettem a változást. A kiságy fölé a falra volt festve egy nyíl, alá pedig egy aranyos kis mondat:

Apa kicsi íjásza

– Ez nagyon édes – mosolyogtam  miközben néztem, ahogy Clint a kiságyba fektette L/N-t.

Lucky rögtön odakocogott és a rácsokon keresztül megszaglászta az alvó pici lányunkat.

– Látod? Mondtam, hogy a kutyák szeretik a babákat – jegyeztem meg.

– Igazad van – karolta át a derekam és magához húzott. –, és már egy kicsit jobban bízok magamban. Hála neked – temette az arcát a nyakhajlatomba.

– Igazán semmiség.