Avengers oneshots II. [BEFEJEZETT]

▪️Robert Downey Jr. #5▪️

T/N = te neved

Sikerült épp akkor megbetegednem, amikor Robert forgatáson volt így egyedül szenvedtem.

Este épp vártam, hogy Robert hívjon. Rettenetesen hiányoltam, a betegeskedésem pedig még rá is tett egy lapáttal, mert ilyenkor nagyon igénylem az ölelést.

Már alvásra készen voltam, alaposan bebugyoláltam magam két takaróba, és miközben vártam, nekiláttam megmérni a lázam. Ám, épp ekkor jelzett a gépem, hogy Robert keres. Sóhajtva az ölembe vettem a laptopot, és fogadtam a hívását.

– Hű, édesem! Bocs, hogy ezt mondom, de nem festesz jól – mondta köszönés nélkül.

– Pont ezt akartam hallani – nevettem, de ebből hamar köhögés lett. – Amúgy szia – intettem, miután a tüdőm hajlandó volt a helyén maradni, de ekkor csipogott a lázmérő.

– T/N, drágám. Mi történt? – kérdezte aggódva, miközben megnéztem mennyit mutat a lázmérő.

– Lázas vagyok – mutattam felé a pici kijelzőt, amin jól látható volt egy 38-as.

– Aww, szegénykém!

– Valószínűleg influenzás lettem – szipogtam, majd gyorsan orrot fújtam.

– Kár. Tudom, milyen bújós vagy ilyenkor. Én pedig még kábé két hétig nem leszek otthon.

– Biztos nem jöhetsz haza hamarabb?

– Igen. Nagyon sajnálom. De amikor szünetem lesz, mindig hívlak, rendben, kicsim?

– Igen. Köszi – dörgöltem a szemem álmosan.

Time skip, mert nincs ötletem ¯\_(ツ)_/¯

Este nagyon soká aludtam el Robert hiánya, és a betegség miatt. Ráadásul nem is egyszer voltam ébren, amikor percenként takaróztam ki és be.

Reggel arra ébredtem, hogy megy a zuhany. Este tuti, hogy elzártam, épp ezért ijedtem meg. Hirtelen felültem – ami a fejfájásom miatt nem igazán jött jól –, és már magamhoz vettem a telefont, hogy hívjam a rendőrséget, mikor a személy a fürdőszobában elzárta a zuhanyt, majd néhány pillanat múlva kinyílt az ajtó. Robert jött ki a fürdőből és épp a pólójába bújt bele.

– Mit csinálsz itthon? – kérdeztem, a szememet dörzsölve.

– Ó, felébresztettelek? – huppant le az ágyra.

– Nem hiszem. Lehet a betegség volt, csak hallottam, hogy folyik a víz. Megijedtem.

– Sajnálom. Beszéltem tegnap este a rendezővel, és elintéztem, hogy amíg beteg vagy, itthon leszek veled – mosolygott, majd egy puszit nyomott a homlokomra. – Gyere, feküdjünk le, mert még elég korán van, és elég lázasnak tűnsz.

– Köszi, hogy hazajöttél – bújtam hozzá, miután a párnákra dőltünk.

– Az én kis betegemnek mindent – adott egy puszit az arcomra.