Avengers oneshots II. [BEFEJEZETT]

🔮Dr. Strange #3🔮

SzSara7 kérésére íme egy fejezet a dokival ❤️

T/N = te neved

– Stephen, itt vagy lent? – siettem le vidáman a szentély lépcsőin.

– Igen. Betegebb lettél? – kérdezte aggódva, és ez nem volt teljesen alaptalan, mert mostanában nem voltam a toppon, de néhány perccel ezelőtt jöttem rá miért.

– Nem. Rájöttem mi van velem – vigyorogtam.

– Tényleg? Mi az? – kérdezte, mire én a kezébe nyomtam a tesztet. – Te... te tényleg babát vársz? Annyira szeretlek! – ölelt meg boldogan.

– Én is szeretlek. – Amint Stephen elengedett, a köpeny kinyújtotta az egyik sarkát és megsimogatta a hasam. Stephen kicsit durcásan nézte végig, de én csak nevettem rajta.

– Nyugi, ez aranyos – tettem a kezem Stephen vállára.

Time skip, mert a Levitációs köpeny a szentély egyik ajtaján keresztül elmegy nyaralni...

Ahogy teltek a hónapok, mind Stephen, mind a köpenye egyre jobban védelmezett. Például, mikor beköszöntött az ősz, és elkezdett hűvösödni, a köpeny már nem a férjem vállára telepedett, hanem az enyémre és mindig ügyelt rá, hogy alaposan betakarja az egyre növekvő pocakomat.

Már a december is beköszöntött, vagyis nagyjából két hétre vagyok a kitűzött időponttól.

– Stephen, itt vagy? – kiabáltam, mire a kanapé mellett megjelent egy szikrázó kör és a férjem lépett ki rajta.

– Most már igen – mosolygott rám. – Ugye nincs baj? Jön a baba?

– Nem, csak... elég hűvös van. Tudnál még fát tenni a kandallóba? Kérlek.

– Persze – puszilta meg a homlokom.

– Kérlek, ne haragudj, ha valami fontos dologból hívtalak le, csak a doki mondta, hogy most már ilyet nem nagyon kéne csinálnom, ráadásul már te is rám szóltál...

– Ugyan, nincs ebből semmi baj – mondta, miközben rápakolt néhány tűzifát a kandallóban lobogó tűzre. – Örülök, hogy szóltál nekem. Nem vagy éhes?

– Nem. Megvagyok, de azért köszi – mosolyogtam.

– Az apróság hogy érzi magát? – ült le mellém, és a kezét a hasamra, mire a pici rúgott egyet.

–  Azr hiszem, jól. Alig várom már, hogy megszülessen – mondtam.

– Én is. Akkor ugye a babaszoba jó?

– Persze! Mondtam már, hogy tökéletes.

Ezután még megvacsiztunk, aztán felmentünk aludni, mert mindketten igencsak elfáradtunk. A köpeny, feltehetőleg duzzogva, de leszállt rólam, mert valamikor a második hónapban Stephennek elege lett belőle, hogy a mágikus ruhadarbja alvás közben se hagy békén.

– Alig várom már, hogy itt legyen velünk a kicsi! – fordult felém mosolyogva Stephen.

– Én is. Ha szerencsénk van, a karácsonyt már vele tölthetjük.