Avengers oneshots II. [BEFEJEZETT]

✴️Bucky #14✴️

Ez egy szokatlan crossover lesz:
Modern család x Bosszúállók.

Ráadásul hamarosan ezt komplett könyv lesz, csak a borítót várom.

Interjú/magyarázás = tudjátok, mikor a sorozatokban a szereplők egy kanapén ülnek és mesélnek.

Nagyjából a 3.évad környékére kell ezt elképzelni. Annak, aki nem ismeri a sorit: a főszereplőnk nagyjából 17 éves lesz és a neve Elizabeth Mary Stark.

Első nap a Palisades Gimiben, Los Angelesben. Nem hazudok, izgultam. Hiába vagyok a nagy Tony Stark lánya és lakok a Bosszúállókkal.

Fura volt visszajönni Californiába, de nem zavart. Végre nem kellett attól tartanom, hogy fázni fogok. Ráadásul tök jó, kis kertvárosi környékre költöztünk, egy hatalmas házba. Apa szerint egy nagyon rendes pasi találta nekünk új otthonunkat.

Visszatérve a sulira: nem volt olyan vészes, mint gondoltam. Igaz, hogy eddig sose jártam igazi gimiben, de nagyon tetszik itt. Sötétkék szekrények, tágas folyosók, egy tipikus filmbeli iskola. Az első négy órám kellemesen telt. Mindig be kellett mutatkoznom, és kábé mindenki oda, meg vissza volt a kilétemtől.

Eljött at ebédszünet, és a legnagyobb dilemma ideje. Hová üljek? Az ebédlőben minden asztalnál látszódtak a klikkek. Valahol hely se volt, valahol nem voltak szimpik az emberek. Egyetlen asztal volt üres. Vagyis majd nem. Egy lány ült ott, aki felváltva olvasta a könyvét és nézett valamit a laptopján.

Apa és Steve megtanították, hogy az ilyen embereket nem szabad egyedül hagyni. Megesett rajta a szívem, majd vállat vontam, és a sötétkék, műanyag tálcámmal a kezemben odamentem hozzá.

– Szia. Leülhetek? – kérdeztem, de fel se nézett a laptopjából. – Hahó! – kocogtattam meg a vállát.

– Hm? – pillantott fel végre.

– Azt kérdeztem, leülhetek?

– Ja... persze, gyere – pakolta összébb a holmijait izgatottan. – Várj, te... Elizabeth Stark vagy, ugye?

– Könyörgök, maradjunk a Liznél! – mondtam, miközben leültem mellé.

– O-oké.

– És téged hogy hívnak?

– Alex Dunphy.

– Nagyon örülök. Mit tanulsz ennyire? – kérdeztem, mire felém fordította a gépét. – Hm, kvantumfizika. Egy kis könnyű olvasmány?

– Olyasmi – mosolyodott el.

– Várj, hanyadikos vagy?

– Kilencedikes.

– Akkor tuti nem tudod, hol lesz a tizedikes matek, igaz?

– Történetesen de. Matekból egyel magasabb szinten járok, de te nem idősebb vagy?

– De. Viszont még nem jártam suliban, és az apám hiába zseni, a matek nem az erősségem, ezért kell a tavalyit újratanulnom. Hosszú sztori. Szóval akkor tudod, merre kell menni?

– Persze. Ha megebédeltünk, felőlem mehetünk is.

***

Nem mondom, hogy így, suliban jobban tetszik a gyökvonás, és ahogy láttam, a mellettem lévő sorban ülő lány se igen boldogult vele.

Ahogy kicsengettek, odamentem hozzá.

– Nem csíped a matekot, mi? – kérdeztem.