Avengers oneshots II. [BEFEJEZETT]

❤️Tony #19❤️

T/N = te neved

Mivel apám nagy támogatója volt a Stark Industriesnak, nem is akkora meglepetés, hogy kaptunk meghívót Tony Stark jótékonysági báljára.

Bár, én annyira nem vágytam oda, tekintve, hogy folyton csak az üzletről van szó. Ráadásul egyetlen, ott töltött óra után se láttam a személyt, aki ezt az egészet szervezte.

Végül unatkozva léptem a bárhoz és már kértem volna magamnak egy italt, mikor...

– Egy pezsgőt a hölgynek, és egy Martinit nekem – mondta egy barna hajú férfi, miután mellém lépett.

– Miből gondolja, hogy szeretem a pezsgőt? – kérdeztem mosolyogva, majd mikor felém fordult, megláttam, kivel is van dolgom.

– Reménykedtem – kacsintott. – Ó, és a tekintetedből látom, nem kell bemutatkoznom.

Egy picit elpirultam, hát még mikor egy csókot lehelt a kézfejemre.

– Azért azt szabad tudnom, kit hívtam meg egy italra?

– A nevem T/N – mondtam.

– Gyönyörű. És hogy lehet, hogy egy ilyen csinos nőnek nincs társasága?

– Tekintve, hogy apámmal jöttem, ő pedig épp üzletel...

– Akkor úgy sejtem, épp időben jöttem – vigyorgott.

Time skip, mert Tony nem hogy nem szeret korán kelni, de van hogy le se fekszik...

Már hetek teltek el a Tonyval való ismerkedésünk óta. Azóta már csúcstechnikás páncéllal rendelkező szuperhőssé avanzsált, de ez nem akadályozta meg abban, hogy találkozzunk. Volt, hogy elhívott magához, vagy átrepültünk Európába. Szóval mondhatjuk úgy is, hogy randizunk.

Ma is éppen Monacóból repültünk vissza Amerikába. Nem mintha probléma lett volna, hogy egy ilyen remek helyen töltsem az egész napot, de szöget ütött egy kérdés a fejemben.

– Tony, mire fel van ez az egész? – kérdeztem, miközben ő az egyik szemöldökét felvonva fordította felém a fejét.

– Attól függ, mire gondolsz.

– Ez az egész. Egyes napokon csak felhívsz, hogy mész értem, mert például Párizsban fogunk ebédelni, meg hasonlók. Minden nőddel eljátszod ezt az egészet?

– Mi? Dehogy! Te vagy az első. Épp azért csinálom, hogy bizonyítsam, komolyan szeretném ezt. Te nem? – kérdezte kissé elszomorodva.

– De. Dehogynem! Imádok veled lenni, csak... biztosra akartam menni – hajtottam a fejem a vállára, mire átkarolta a derekam.

– Most már tudod. Holnap hova menjünk?

– Tony! Én már azzal is boldog vagyok, ha otthon lemegyünk a partra – mosolyogtam.

– Még jó hogy van saját strandom. Vegyél majd fel valami csinos fürdőruhát – kacsintott.