Avengers oneshots II. [BEFEJEZETT]

💙Pietro #7💙

Szóval, ez nem kifejezetten xReader rész lesz, hanem egy olyan dolog, amit a Riverdale 3.évadának eddigi részeinek egyikében akartam megcsinálni, de így is piszok hosszúak lettek, szóval ezt nevezhetjük kimaradt jelenetnek. Jó olvasást 💙💙💙

A nappaliban feküdtem összegömbölyödve a kanapén. Rettenetesen hiányoltam Archie-t, és emiatt aludni se tudtam. Kivételesen se Wanda, se Becky, se apa nem volt mellettem, így simán le tudtam lopakodni a nappaliba. Itt valamiért kevésbé éreztem magam magányosnak.

Éppen a hátsó, üvegajtón keresztül néztem a tiszta, csillagos eget, amikor a lépcső irányából lépteket hallottam. Felültem, és egy kócos hajú Pietróval néztem farkasszemet.

– Piet, mit csinálsz idelent? – ásítottam.

– Megszomjaztam. Te miért nem fent vagy Tonyval, vagy valamelyik lánnyal? – kérdezte.

– Nem kell, hogy mindig vigyázzanak rám – mordultam rá.

– Nem úgy tűnik, de ahogy gondolod – vont vállat, a konyhához ment, majd vizet töltött magának egy pohárba.

– Piet, bocsánat. Nem akartam ilyen bunkó lenni. Mostanában rettenetesen viselkedek veletek. Elviselhetetlen vagyok.

Gyorsan kiitta a pohara tartalmát, majd a sebességének köszönhetően egy pillanat alatt a kanapénál termett és lehuppant mellém.

– Dehogy vagy te elviselhetetlen – karolta át a vállam. – Hiányzik neked Archie. Ez természetes, elvégre szereted. Ki fogjuk őt hozni onnan.

– Köszi. Emlékészel, mikor először beszélgettünk, úgy rendesen? Tudod, Ultron után.

– Még szép – mosolyodott el.

Flashback
2016.
Másfél héttel Ultron legyőzése után...

Majdnem két hét alatt az ikrek igyekeztek beilleszkedni. Pár nap, és itt a december, ami egyet jelent a dekorálással, de a két Maximoff annyira nem osztotta az izgatottságunkat.

Épp Wandának kezdtem magyarázni, hogy kell forrócsokit készíteni, amikor hirtelen Pietro száguldott oda hozzánk.

– Ahogy látom, kipihented a sérüléseidet – jegyeztem meg.

– Nyoma sincs egyiknek se – mondta meglepődve.

– Dr. Cho és a találmánya csodákra képes. Ahhoz képest, amilyen állapotban Clint a helicarrierre vitt téged... De mindegy is. A lényeg, hogy már kutya bajod – zártam le a témát.

Akkor én is a helicarrieren voltam, mikor Clint nehézkesen felcipelte Pietrót, aki addigra már életveszélyes állapotba került. Az orvosok rohantak hozzájuk, hogy még megmenthessék az életét.

Az íjásszal a folyosóról néztük, ahogy dr. Cho Pietrón is beveti a gépet, amit Clinten is, nem olyan rég.

– Daphne, minden oké? – kérdezte Wanda.

– Persze. Pietro, te is kérsz forrócsokit? Apával múltkor felvásároltunk egy csomó fajtát.

– Tényleg kaphatok? – csodálkozott.

– Hát persze! Na, válasszatok! – mosolyogtam.

– Milyenek vannak? – vette szemügyre a kupacnyi forrócsoki poros zacskót Wanda.

– Vettünk simát, fehércsokisat, mogyorósat, karamellásat, sóskaramellásat és pisztáciásat.

– Akkor... én megkóstolom a mogyorósat – mosolyodott el a lány.

– Én meg azt a karamellásat.

– Oké, akkor én iszok pisztáciásat – mondtam. – Az ilyet nagyon egyszerű elkészíteni – kezdtem a magyarázatot, miközben levettem három bögrét a szekrényből, majd tejet töltöttem beléjük. – Ezeket betesszük a mikróba, hogy felmelegedjen, aztán beletesszük a forrócsoki port, összekavarjuk, és kész.

Miután ezt megcsináltuk, Wanda, bögrével a kezében indult a lifthez.

– Bocsi, de azt hiszem én a szobámban iszom ezt meg. Köszönöm, Daphne, hogy ezt így megmutattad nekünk – mosolygott rám halványan, majd beszállt az épp megérkező liftbe.

Hamarosan becsukódott az ajtó, és aggódva néztem a lift felé.

– Nyugi, kell még neki egy kis idő. Még mindig magát hibáztatja – mondta Pietro, miközben leült a kanapéra, majd én is mellé telepedtem.

– De már mindenki megbocsátott neki, és én mindenap lelkizek vele.

– Igen, de... Wanda nehéz jellem. Főleg, mióta van az ereje. Idő kell neki.

– És veled mi a helyzet, Pietro? – kérdeztem, miközben a pisztáciás forrócsokimat kortyolgattam. – Veled még nem is lelkiztem, pedig szerintem neked is kéne, elvégre majdnem meghaltál.

– Megvagyok. A HYDRA miatt mindennap vannak rémálmaim. Vagyis mindkettőnknek. És utána nem is nagyon alszok vissza. Egyszerűen minden annyira... kusza, és fáj, amikre a HYDRA kényszerített minket. Bánom, amiket a csapattal tettem, meg Clinttel, pedig... melletted ő a legrendesebb velünk.

– Sajnálom, Pietro. Tudod, ha gondoljátok, Wandával bármikor bekopoghattok hozzám, nézhetünk filmet az éjszaka közepén. Ráadásul hamarosan jön advent, a kárcsonyi készülődés. Ígérem, imádni fogjátok gondoskodok róla – tettem a bögrét a dohányzóasztalra, és mosolyogva megöleltem. – Megérdemeltek már egy kis boldogságot. Hidd el, minden jobb lesz majd.

A jelenben...

– Tudod, igazad volt akkor. Minden sokkal jobb lett. Már nem a lakhelyet illetően. Riverdale borzalmas hely. De Clinték örökbefogadtak minket, neked is jobban megnyíltunk, meg minden. Hálásak vagyunk. Mindenért – mosolygott rám.

– Köszi. Ti is sokat segítettetek nekem. Valahogy mindenben. Azt hiszem, most felmegyek, bekéredzkedek valakihez az éjszakára – álltam fel a kanapéról. – Jó éjt.

– Aludj jól, Daphne – ölelt meg.