Avengers oneshots II. [BEFEJEZETT]

🏹Clint #7🏹

Köszönöm lilyanabarton, hogy én is megírhatom ❤️❤️ valamint majd valamikor megtalálható lesz fanni_29 könyvében.

T/N = te neved

– T/N szerintem lassan szólnunk kéne apádnak, hogy tudod, együtt vagyunk – mondta Clint, miközben már összefelé pakoltunk, hogy a kis hétvégénk után visszamenjünk a központba.

– Tudod mennyire kiakadna? Vagy, ha nem is akadna ki, piszok csalódott lenne. Gondolj bele. Egy év után tudná meg, hogy van valakim, akinek mellesleg a gyerekét várom. Eddig egész életemben csak ő volt nekem, és neki én. Annyira szomorú lesz...

– Ezért kéne elmondanunk. Nem titkolnánk tovább. Egyébként rám lehet haragudni fog. De az kibírom. Rád nem tud mérges lenni. Legalábbis nem sokáig. Imád téged. Gyere, induljunk – nyomott egy puszit a számra, majd kilépünk Clint vidéki házából, hogy az elhozott quinjettel hazamenjünk.

Már jócskán éjszaka volt, mire landoltunk a központba. Igyekeztünk csendesen besettenkedni a nappaliba, de amint beléptünk, felkapcsolódott a villany és apát pillantottam meg, aki nem kicsit tűnt mérgesnek és karba tett kézzel állt velünk szemben.

– Szia – köszöntem vidáman, de nem hatotta meg.

– Hol voltál?

– Én... ööö mondtam, hogy a csillagokat nézem a tisztáson.

– Nem. Azt mondtad, a városban leszel. De tudom, hogy ti ketten Barton farmján voltatok. P.É.N.T.E.K jelezte, hogy ott szálltatok le a quinjettel, ráadásul nem ez volt az első alkalom.

– Spicli... – morogtam.

– De legalább őszinte volt. Ki vele, mennyi ideje tart a dolog?

– E-egy éve...

– Nem tudom elhinni! – kelt ki magából. – A saját lányom egy évig titkolta, hogy jár valakivel!

– Apa, légyszi halkabban. Felkelnek a többiek.

– Rohadtul nem érdekel! Eltitkoltad, hogy együtt vagy Bartonnal, aki minimum egy tizessel idősebb nálad! – kiabált, én pedig egyre szomorúbb lettem, és már a szemeim is megteltek könnyel.

– Stark, mi a fenéért ordibálsz? – csoszogott a lépcső korláthoz Wanda.

– Az mindegy!

– Stark... – próbálta felhívni a figyelmét Clint.

– Nem hiszem el, hogy az én lányom ilyen felelőtlen, és nem mesélte el!

– Stark – próbálkozott kicsit erélyesebben.

– Képtelen vagyok felfogni! Én neveltelek és titkolózol!

– Stark! – kiabálta Clint, mire apa elhallgatott. – Haragudj rám! Eleinte én kértem, hogy ne szóljunk. Engem nem érdekel, ha életem végéig mérges leszel rám, de T/N-nak/nek bocsáss meg. Nagyon szeret téged, és elkeseríti, hogy haragszol rá.

– Jó. Legyen. Örülök, hogy találtál magadnak valakit – nézett rám halványan elmosolyodva, majd felment a lépcsőn.

– Jaj, ne... ez a csalódott hangja – szipogtam.

– Menj, beszélj vele – puszilta meg a homlokom, majd suttogva folytatta: – A babáról és a születése utáni költözésről még nem kell tudnia.

– Oké – sóhajtottam, majd apa után siettem.

A szobája ajtaja csukva volt, ezért bekopogtam.

– Apa, bejöhetek? – kérdeztem félve. Választ nem kaptam, ezért félve benyitottam. Az ágyán ült, egy fotóalbumot lapozgatott.

– Szia, szívem – nézett fel rám.

–Mi jót nézel? – huppantam le mellé.

– Ez a kép öt éves korodba készült, karácsonykor. Akkor még... mindent elmondtál nekem, és nem volt nálam fontosabb személy az életedben.

– Apa... tényleg sajnálom. Csak emlékeztem gimis koromból néhány elrettentő példára. Ezért féltem. Bocsánat.

– Mondtam. Semmi baj, csak még fel kell dolgoznom, hogy az egyik csapattársammal jársz.

Time skip, mert Clint poénból károgva ébreszti a többieket...

Apa már pár hete tudja, hogy Clinttel együtt vagyunk, így úgy terveztük, hogy mindenki előtt jelentjük be a babát.

– Na, jó, T/N, mire készültök? – kérdezte Natasha. – Csak mert nem mindennap főzöl ilyen ebédet.

– Az a helyzet, hogy szeretnénk bejelenteni valamit – néztem mosolyogva mosolyogva Clintre. – Babát várok.

Nos, a reakciók nem olyanok voltak, mint amire számítottam. Apa elejtette a villáját, aztán Sam elnevette magát.

– Mi ilyen vicces? – ráncolta a homlokát Clint.

– Tony most már nem gúnyolódhat azon, hogy Steve és Barnes nagypapik
Mert ő is az lesz.

– Ne bántsd! – szóltam Samre.

– Tudjátok már, milyen nemű lesz? – kérdezte apa.

– Még nem. De te leszel az első, akinek szólunk. Mellesleg szerintem te leszel a világ legmenőbb, nagypapája – mosolyogtam.