Avengers oneshots II. [BEFEJEZETT]

💙Pietro #13💙

T/N = te neved

Kevés dolog tudja lelassítani Pietrót, de a New York-i kánikula közéjük tartozik. Igaz, van légkondink, de úgy is érezni a hőséget. Olyankor mindig a szobájában van, a konyhába is csak innivalóért, vagy kajáért megy le.

Nagyon sajnálom szegényt, és igyekszek segíteni neki, de nem mindig sikerül. Valamikor csak ott vagyok vele, és társaságot nyújtok neki.

Ma éppen egy vödör jégkrémmel és két kiskanállal siettem fel a szobájába, és közben elgondolkoztam, hogy vajon Pietro a képessége miatt nem bírja-e a hőséget.

Eközben megérkeztem a szobájához, és óvatosan benyitottam hozzá, és szokásosan kinyújtott, széttárt végtagokkal feküdt az ágyán, egy szál rövidnadrágban. Nos, nem panaszkodtam a látvány miatt, de jelen pillanatban ez nem a legfontosabb dolog volt.

– Szia, Piet! Hoztam nasit – mutattam fel a jégkrémes vödröt, mire ő félig ülő helyzetbe tornázta magát, miközben az alkarján támaszkodott, és csak vigyorogva nézett rám. – Na, mi az?

– Semmi. Csak a két kedvencemet látom ebben a szobában. Téged, és jégkrémet.

Én csak nevetve csóváltam a fejem, és leültem mellé.

– Miért flörtölsz velem ennyit?

– Nem szabad? – kérdezett vissza, a szokásos vigyorával, miközben felnyitotta a jégkrémes dobozt.

– Nem mintha bánnám, csak tudod... fura. Barátok vagyunk, mióta Wandával idekerültetek. Ezért nem értelek...

– Tudod mit? Majd... hagyjuk. Inkább pusztítsuk el ezt az adag jégkrémet, mielőtt felgyulladok.

– Ha ezt szeretnéd – vontam vállat, majd elkezdtük kikanalazni a hideg finomságot a dobozból.

Közben azon gondolkodtam, ha Pietro elmondaná, miért ilyen velem, mit reagálnék. Igazából tetszik nekem a szélvész. Nagyon kedves velem, és sokszor nevettet meg. Azonban nem tudom, hogy esetleg ő is így érez-e, épp ezért egyszerűen nem mertem még mondani neki.

Time skip, mert Pietrót a sebessége miatt nem szeretik medencébe engedni...

Kábé fél óra alatt el is fogyasztottuk a másfél liter jégkrémet, és épp  agyfagyással küzdöttünk, miközben ő az ölembe hajtotta a frjét, én pedig szőke haját cirógattam.

– T/N, amit nem rég kezdtem el mondani... azért flörtölgettem veled, mert tetszel. Csak nem gondoltam, hogy te is így érzel, hiába vagy velem kedves.

– Piet?

– Hm?

– Hajolj közelebb, légyszi! Mondok egy titkot – mosolyogtam, mire feljebb emelte a fejét, én pedig egy puszit nyomtam a szájára. – Én is kedvellek. Meg se forduljon a fejedben, hogy nem.