Avengers oneshots II. [BEFEJEZETT]

🕷️Peter P. #3🕷️

Már szerintem lassan ide se kell írnom, hogy Irondad and Spiderson 🤷🏽‍♀️😊❤️

T/N = te neved

~Peter

– Ööö... Tony, beszélhetnénk? – léptem be a laborba, ahol szokásosan böbölt a rock zene.

– Mi?! – kérdezte hangosan. – P.É.N.T.E.K, vedd lejjebb a zenét! – szólt a mesterséges intelligenciának, majd ahogy lehalkult a zene, felém fordult. – Mit akartál?

– Csak kérdezni akartam valamit. Emlékszel T/N-ra/re?

– Az aranyos kis barátnődre? Persze, de miért?

– Megígértem neki, hogy megkérdezem, itt tölthetné-e az téli szünetet.

– A karácsonyt is? Miért?

– A szüleivel nagyon összeveszett, és felajánlottam neki, hogy megkérdezlek.

– Hát, végül is... lehet róla szó. De tényleg annyira összekaptak, hogy a karácsonyt se akarja otthon töltetni?

– Igen. Nem mondta, mint vesztek össze, de... elég nagy dolog lehetett.

– Szólj neki nyugodtan, hogy jöhet – mosolyodott el Tony. – És pontosan mikor jön?

– Hát... Holnap?

– Oké. Írd meg neki, hogy várjuk.

Time skip, mert Peter a hálójával díszíti fel a karácsonyfát...

~T/N

Tegnap este Peter felhívott, hogy tölthetem náluk a téli szünetet. Persze ez egy újabb vitát indított el itthon, de már nem érdekelt. Összepakoltam a cuccom, és mivel Peter azt mondta, hogy ma, délelőtt jönnek értem, így nem is reggeliztem, hanem lesiettem a magas társasház elé, hogy várjak.

Kábé tíz perce ácsorogtam ott, amikor végre leparkolt a fekete autó, és Peter pattant ki belőle, aztán szorosan megölelgetett.

– Hogy vagy? – kérdezte.

– Csak menjünk. Majd elmondom, ha megérkezünk. Nem az utcán akarok erről beszélni – sóhajtottam.

– Jól van. Add csak ide a táskád – vette át az utazótáskámat, majd lepasszolta Happynek, aki betette a csomagtartóba, majd Peterrel beültünk a kocsiba.

Jó fél órás volt az út, mire kiértünk Queensből és megérkeztünk a Bosszúállókhoz. Miután, megálltunk a lakóépület előtt, Peter a vállára kapta a táskámat, hogy ne én cipeljem.

Ahogy beléptünk az épületbe, elképedtem, ugyanis a nappali szépen fel volt díszítve, bár még hiányos volt.

– Na, végre megjöttetek! – toppant elénk Mr. Stark.

– Köszönöm szépen, Mr. Stark, hogy itt maradhatok – mondtam halkan.

– Te jó ég! Le se tagadhatnád, hogy Peter barátnője vagy. Neki is százszor el kellett mondanom, hogy szólítson Tonynak. Neked is mondtam már – mosolygott.

– Rendben, akkor... köszönöm, Tony, hogy itt lehetek – motyottam elvörösödve.

– Ja, és remélem, segítesz nekünk este díszíteni.

– Igen. Láttam is, hogy még nincsen kész.

– Addig is, nyugodtan menj, pakolj le.

A nap további részében Peter szobájában ücsörögtünk, forrócsokit ittunk, aztán délután kimentünk hógolyózni egy nagyot.

– Na, gyerekek, kiszórakoztátok magatokat? – lesett ki a hátsó ajtón Tony, mikor már alkonyodott.

– Azt hiszem, igen – mondta Peter, és felsegített a hóból, miután egy gödör miatt elvágódtam.

– Akkor gyertek be, öltözzetek át, és díszíthetnénk.

Peterrel vidáman, és bőrig ázva mentünk be. Gyorsan átöltöztünk, aztán a nappaliba érve besegítettünk a többi Bosszúállónak a dekorációkkal.

– T/N, te elképesztő vagy! – dicsért meg mosolyogva Tony, miközben a tegnap feltett díszeket rendeztem át egy kicsit. – Így már jobban néz ki, mint tegnap.

– Köszönöm. Nagyon szeretek ilyenkor karácsonykor dekorálni, ezért neten is sokszor nézelődök. Szerintem ezért megy ilyen jól.

– Az biztos – ölelgetett meg Peter. – Annyira örülök, hogy a barátnőm vagy.

– Én is szerencsésnek érzem magam, hogy veled lehetek – bújtam hozzá.