𝐄𝐥𝐢𝐳𝐚𝐛𝐞𝐭𝐡

126. Fejezet

-Egy hónapon belül, már a második gyereknek vállalom a keresztapaságot. Túl jó vagyok benne. Keresztapának születtem. - Lily rábámult Mancsra. Tekintete színtiszta döbbenetet és megbotránkozást sugallt nagyszájú barátjának én viszont csak a tenyerembe nevettem Mancs mellett és tovább csodálkoztam a bölcsőben fekvő apró kisbabára.

-Ki a másik? - kérdezte unottan Marlene, aki Remus vállára hajtva a fejét kortyolgatta a vajsörét.

-Neville Longbottom. - vigyorgott Mancs mellettem és a büszkeség csak úgy ragyogott arcán, amitől mégszélesebb lett a mosolyom és csak közelebb húzódtak hozzá. Sirius vidáman folytatta.

-Imádnivaló. Olyan mint egy sonka.

-Sirius! - szólt rá rögtön Lily elborzadva, míg Remus a tenyerébe temette az arcát. Jamest azonban nem érdekelték a jelzők.

-Azért remélem a miénket jobban fogod szeretni. - olyan szúrósan bámult rá. Mancs pedig csak vigyorgott.

-Hát... Dönthettek. Alice igazából Bethet kérte fel, de miután... Mi egynek számítunk, arra nem gondolt, hogy én is a csomag része vagyok. Szóval kapott szegény egy keresztapát is.

-Tetszik, hogy azért elismered, hogy Longbottomék nem nagyon nyertek veled semmit. - szólt közbe nyersen Marlene. Mancs döbbenten nyitotta volna a száját, de ekkor Ana bömbölni kezdett a szőnyegen. Fekete copfja pedig Ed kezébe volt akadva.

-Hé! Edwin! - el sem kellett indulnom. Anyu már ott is termett közöttük. - Nem húzgáljuk a lányok haját...

-Biztos nem volt szándékos. - jelentette ki rögtön Mancs nagyszájúan, mire Lily újabb lesújtó pillantásban részesítette.

-Persze... A te gyereked ilyet sosem csinálna... - kontrázott rá rögtön Marlene gúnyos horkantással. - Elvégre te sosem húztad meg a lányok haját, ugye?

-Szegény Elle. Az övét nagyon piszkáltad mindig. - kapcsolódott be Lily is rögtön Sirius vérének szívásába. Mancs csak megcsóválta a fejét.

-Mert tetszett. - motyogta, mire elpirultam, de James felemelte a mutatóujját.

-Mi az, hogy múltidő?

-Mostmár csak imádom. Fogd be. - nevette el magát Mancs és belebámult az érdeklődő baba arcba. Harry hatalmas zöld szemeivel mustrálta a világot és a feje fölé csüngő csillár glóriájában fölé hajoló Mancsot.

Ed közben elengedte a piros fejű Ana haját, aki idegesen rakosgatta tovább a kockákat és valamit mormolt az orra alatt babanyelvén. Ed pedig szégyenlősen betottyant Remus lába mögé, apró testét a kanapé oldalához és a nagybátyja cipője közé gyűrve. Remus persze lehajolt érte és nem kellett sokat várni Ed már el is felejtett a megbánós-arcát és hangosan magyarázott a vigyorgó Marlenének, apró kezeivel hadonászva, levegőt markolva és nevetett és pofákat vágott. Anya pedig ottmaradt Ana mellett. Segíteni a kockákkal.

-Szóval ez a gyereketek. - elnevettem magamat. Mert visszafordulva láttam Sirius arcát. Megfejthetetlen kifejezés volt hercegi, fenséges vonásain. Amikben csak én tudtam olvasni. Tisztán a kedves ideghúzást.

Mint egy igazi kutya...

-"Ő" Sirius. És igen. Ő a gyerekünk. - motyogta összehúzva a szemeit Lils és összefonta maga előtt karjait. - Valami nem tetszik?

Merlinre... Lily tényleg pontosan olyan volt, mint amilyennek megálmodtam. Egy igazi anya-tigris. Védelmezően állt a bölcső fölött. Vicsorítva éles fogait, villogtatva védő szemeit. Olyan volt mint mindig. Pontosan az a tökéletes griffendéles királynő, akit csodálni tudtam.