𝐄𝐥𝐢𝐳𝐚𝐛𝐞𝐭𝐡

123. Fejezet

-Ez nevetséges. Ez nevetséges Dumbledore! Ahelyett, hogy bohóckodnánk, valamiféle mugliféle eszköz előtt, folytathatnánk a stratégiánk újratervezését és-...

Mosolyomat elfojtva pislogtam rá a mellettem ácsorgó Mancsra. Ő már annyira sem tudott parancsolni arcizmainak mint én. Füligérő vigyorral bámult vissza rám, míg a másik oldalán James gyanúsan köhögni kezdett.

-Jajj Rémszem. Szerintem igen zseniális a fénykép készítése. Személy szerint tetszik az ötlet. Ezzel is hirdetjük, hogy nézőpontonunk nem csupán szöges ellentéte Voldemortéhoz képest, hanem-... Én nyitott vagyok az újításokra. A muglik pedig remekül értenek különféle-...

-És aztán? Mit tudunk mi kezdeni egy öreg fényképpel Dumbledore? Elküdjük karácsonyra Tudjukkinek ráírva, hogy "Kopj le", vagy-... - vitatkozott tovább Rémszem Mordon.

-Sajnos nincs meg Voldemort címe Alastor. - szólalt meg szelíd mosollyal Dumbledore. James pedig tovább nevetett. Vagyis... Már fuldokolt a sok köhögéstől.

-Szerintem igenis el kéne készíteni egy fényképet. A fiataloknak igazuk van ebben. - jegyezte meg Caradoc Dearborn, az egykori SVK tanárunk. Komolyan folytatta. - És most különösen sokan gyűltünk össze a mai gyűlésre...

-Megtervezni a nagy összecsapást Dearborn. Pár hét és a Halálfalók megpróbálják ostrom alá venni az Abszol Utat. - recsegte Rémszem.

-Ami eddig is a kezükben volt. - köszörülte meg a torkát szomorkás mosollyal Fleamont és megigazította szemüvegét. - Szerintem sem rossz ötlet.

-Szerintem viszont igenis időpazarlás. - erősködött Mordon, de most Lily vette a bátorságot és beleszólt a beszélgetésbe.

-Különben is... Mit mutatnak majd a gyerekeinknek, ha meghaltunk? - mosolyodott el.

-Ez nem vicces. Miért halnánk meg? - kérdezte James elkomorodva és már nem nevetett tovább. Rábámult Lilyre. Aki csak megvonta a vállát.

-Már kétszer sikerült elmenekülnünk Voldemort elől... Nem tudom meddig lesz még ekkora mázlink. - motyogta Lils és szavait rövid csend követte. Amit végül Mancs tört meg elvigyorodva.

-Jajj Potterék... Ha rajtam múlik, úgy túléljük mint a fene!

-Magadra sem tudsz vigyázni, nem hogy másokra. - jegyezte meg Remus a másik oldalamon, majd óvatosan hozzátette. - Ha valakit az én véleményem is érdekel... Szerintem sem rossz ötlet.

-Akkor ezt megbeszéltük! - mosolyodott el szélesen Dumbledore. Különös volt végre szórakozottnak látni az idős mágust. - Fényképre fel!

-Meg fogom én ezt bánni. - morogta Mordon, miközben kikerülte apró termetemet. Dumbledore pedig hozzám fordult.

-Mondd Kedves... A fényképezőgéped tud mozgó képeket készíteni? - kérdezte és megsimította hófehér, ezüsös szakállát.

-Igen. Csak bájital kell hozzá, de az már csak semmiség és...

-És itt van?

-Persze!

Nem volt könnyű. Dumbledore felhivatott egy házimanót a konyhából, hogy majd megnyomhassa a gombot. A dolgok ott voltak nehézkesek, hogy az igazgatói irodába zsúfolva, a sok rendtag fele-érdeklődve-fele pedig száját húzva próbálta kitalálni, hogyan nézne mégis jól ki a fénykép.

-Végre kicsit másról is szól a gyűlés, mint hullákról és párbajokról. - súgta nekem vigyorogva Edgar Bones, aki egy évvel utánunk hagyta ott a Roxfortot. És még egy kviddics csapatban is volt alkalmunk játszani. Elnevettem magamat.