Az Uchihák játéka

21. - Fehér chakra

Gaara az ablak előtt állva figyelte Sunagakurét. Az irodája csöndes volt, a papírmunkát már letudta. Temarira gondolt, akin látszott, hogy valamiért húzódzkodik a Konohába való úttól. Eszébe jutottak Sakura szavai, miszerint észre fogja venni, ha a nővére szemet vet valakire, de most mégis úgy érezte, hogy lemaradt valamiről, amiről tudnia kéne. Aggódott.

Annak ellenére, hogy nem juttatta kifejezésre az érzelmeit, szerette a nővérét, és hálás volt neki a támogatásért, amit minden egyes alkalommal nyújtott. Igazi testvérként, teljes vállszélességgel mellette állt, néha még akkor is, ha nem volt igaza.

Gaara halkan felsóhajtott, és visszaült az asztalához. Shukaku napok óta csendben volt, és ez aggasztotta. Nem mintha hiányzott volna neki a társasága, csupán furcsállta, hogy a kezdeti dühe elmúlt, és befejezte az őrjöngést.

Az ajtón halkan kopogtak.

- Gyere - kiáltott ki Gaara, mire az ajtó kinyílt, és egy jounin lépett be alázatosan lesütött szemekkel.

- Kazekage-sama, a Godaime Hokage üzenetet küldött önnek. - A férfi óvatosan Gaara asztalának szélére csúsztatta a levelet.

- Köszönöm, Ikama. - A férfi a papírért nyúlt és kihajtogatta, de mielőtt beleolvasott volna, még felnézett a jouninra. - Jut eszembe, a chuunin vizsgára jelentkező genin csapatok vezetőitől szükségem volna a névsorokra. Kérlek, szólj Akitónak, intézkedjen. Ez már az ő hatásköre.

- Igenis, Kazekage-sama. Még valami?

- Nem, semmi. Köszönöm, Ikama, elmehetsz.

A jounin meghajolt és kihátrált az irodájából. Gaara bosszankodva figyelte. Hiába volt jó Kazekage, az emberek még mindig féltek tőle, és ezt nem kedvelte. Alig mertek a szemébe nézni, dadogtak, folyton hajolgattak, és ez az állandósult, minden mondatukban szereplő Kazekage-sama is lassan kezdett az idegeire menni.

Biztos volt benne, hogy ha Naruto lesz a Hokage, nem fognak majd félni tőle. Sőt, fogadni mert volna, hogy még a kis geninek is tegeznék, és nem Hokage-samáznák minduntalan.

Biztos volt benne, hogy Naruto egyszer Hokage lesz. Mióta megküzdött a fiúval, nem volt más, amiben így hitt volna. Naruto csodálatosan helyt állt, ha kitartásról, erőről és hitről volt szó, és ezt Gaara őszintén becsülte benne. Szeretett volna ő is rá hasonlítani, nyíltan kifejezni a szeretetét, és bár próbálkozott ezen a téren, elismerte, hogy nem lehet ugyanolyan, mint a konohai fiú. Túl sokat vétett a társadalom írott és íratlan törvényeivel szemben egyaránt, hogy ezt a népe csakúgy félresöpörhesse, és meg nem történtnek tekinthesse.

Figyelmét újra a kezében tartott levélre terelte.

„Gaara,

Orochimaru meghalt, Sasuke Uchiha intézte el. Sakura feltehetőleg vele van, de nem lehetünk benne biztosak. A csapataim híradása szerint az ismert Hang falubeli rejtekhelyen időhúzásnak szánt, tökéletes másolatokba futottak, amelyek egy érintésüktől semmivé váltak. A valódi Orochimarut ugyan nem találták meg, és a holttestét sem láttam, de a ninja világ ünnepel. Reménykedem benne, hogy Sakura, ha Sasukéval vagy bárki mással van, legalább hallat magáról majd a közeljövőben.

Üdvözlettel: a Godaime Hokage, Tsunade Senju"

Gaara leeresztette a levelet, és maga elé meredt.

„Orochimaru halott lenne? Amennyit az ifjabbik Uchiháról hallottam Narutótól... nos, ezek alapján könnyen elképzelhető, hogy megölte a mesterét, mert nem volt többé hasznára, de most az egyszer, ha nem is érdekli, megmentette Konohát és a Tűz országának környékét a pusztulástól. Ez nagyszerű hír. És Sakura... Sakura valószínűleg vele van. Vajon önszántából tartott vele, vagy kényszerítette őt?"

Ismerte kettejük történetét, de nem tudta elképzelni, hogy Sakura otthagyná Konohát, és főképpen Narutót, mert szerelmes az Uchiha-fiúba. Megítélése szerint a lány nem lett volna képes elviselni az érzést, hogy mivel egy szó nélkül eltűnt, a falujában missing-ninnek számít. Ez nem Sakura műfaja lett volna, elég messze állt tőle az a menekülő életmód, amit minden renegát ninja folytatott.

„Mi a véleményed, Shukaku?"

„Mit érdekel az, vöröske? Örüljél csak, hogy hozzád se szólok."

„Az istenért, ne légy olyan, mint egy durcás kölyök. Kíváncsi vagyok, mit gondolsz. Már nem is aggódsz Sakuráért?"

„Nem aggódtam érte soha - horkant fel az Ichibi, majd morogva folytatta. - Kyuubi szerint biztonságban van."

„Biztonságban? Az Uchihával? Nem hinném, hogy olyan fene nagy biztonságban lenne a fickóval."

„Nem vele van, vöröske. Kyuubi felismerte volna egy Uchiha chakráját, ha nem leplezi azt. Volt ideje alaposan megismerni, pláne a Madara-félét, ami a kis taknyosnak is van, és ez a Sasuke gyerek nem arról híres, hogy elrejti az erejét."

„Mégis honnan veszed ezeket az információkat?" - bosszankodott Gaara.

„Érzékelem a többi démont, tudom, hogy milyen a hangulatuk, néha még azt is, hogy mire gondolnak, bár ez változó, és attól is függ, hogy ők mennyire nyitottak rám és az én állapotomra. A Sanbi most elég érdeklődő korszakában van, nem is csodálom, egy szoborba zárva nem lehet valami eseménydús az élet. Sakura hozzá van a legközelebb, de nem a közvetlen közelében, hanem kilométerekkel odébb, ezt nem tudom pontosan megállapítani. Többféle chakrát is érzékelek a Sanbin keresztül, de én nem érzem Sakurát, mert nem ismerem pontosan a chakráját. Kyuubi viszont igen, hiszen több évet töltött el a lány közelében. Meg ő mindig is jobb volt ebben a megtalálósdiban."

„Tehát most nyugodt vagy."

„Ha Kyuubi azt mondja, a csaj biztonságban van, akkor biztonságban van, erre a nem létező kezeimet is feltenném."