Az Uchihák játéka

65. - Felébredni

  Sakura megmoccant, és rábámult az orra alá dugott papírra, majd felhúzott szemöldökkel a vigyorgó Kisaméra pillantott.

- Nem lesz egy kicsit sok ez a kijelentés? - kérdezte sztoikus nyugalommal, mire a másik megvonta a vállát.

- Talán igen - felelte vidáman, és Sakura felhorkantott.

- Talán? Kisame, húzd ki azt a sort.

- Most miért? Alapja van, tündérem, sziklaszilárd alapja.

- Maximum a gyanúdnak lehet egy leheletnyi alapja. És most húzd át - szusszantott fel a lány bosszankodva.

- Jól van, jól van - morogta elégedetlenül Kisame, és egy nagyon, nagyon vékony vonallal áthúzta a kifogásolt részt a levélben, aztán újra Sakura felé fordította. - Most jó?

- Még olvasható - motyogott a másik. - Mindegy, úgysem fogom elhinni, főleg, mivel nem az én kézírásom - tette hozzá végül, és egy sóhajjal átvette a majdnem kész levelet. - Jó. Azt hiszem, minden benne van, aminek benne kell lennie.

- A "Kisame a legjobb fej hapsi a világon" kimaradt - hívta fel a figyelmét a szerinte egyértelmű tényre a férfi, mire Sakura felkuncogott.

- Igaz is, téged majdnem kifelejtettelek - motyogta maga elé, míg gyorsan írt valamit a papírra. Kisame kíváncsian, a nyakát nyújtogatva leselkedett.

- Hé, nem is vagyok gyökér! - kiáltott fel hirtelen méltatlankodva, mire Sakura válla megrázkódott a nevetéstől.

- De az vagy - felelte a lány. - Akárhogy is, ez hihető lesz.

- Na, kösz szépen, tündérke - húzta fel az orrát Kisame. - Végül is, mindegy - tette hozzá hirtelen elvigyorodva, mire Sakura kérdőn rápillantott. - Szerintem te sem gondolod komolyan, hogy ezután nem kapod vissza az emlékeidet. Már úgyis tudni fogsz mindenről.

- Hát, erre nem vennék mérget. Egy csomó minden kimarad ebből a levélből - mondta a lány és rámeredt a papírra, amit egy csöppet eltartva magától, összehúzott szemekkel tanulmányozott eddig. - Főleg az, ami ezután jön. A gyógyítás. Itachi történetei - mert mesélni fog.

- Itachi mesélni? Ne téveszd össze a jóságos tündérkeresztanyával - horkantott fel vigyorogva Kisame, de a lány komoly, kérdő pillantására lelohadt a mosolya. - Azt ne mondd, hogy egyhuzamban többet beszélt hét mondatnál! - kiáltott fel hitetlendve.

- Pedig így volt - vonta meg a vállát kicsit értetlenül Sakura. - Mesélt a szüleiről. Tobirama Senjuról. Tobiról. Reikiről is, bár nem részletezte - gondolom, nem véletlenül.

- Róla nem is szeret beszélni. Talán azért nem, mert nem is gondolkozik róla annyit, hogy lenne, amit vele kapcsolatban bárkivel is meg akarna osztani - mormogta elgondolkozva a férfi, míg apró szemei a tó túloldalán elterülő erdőt fürkészték. - És amúgy is, Reikit valami mélyen őrzött magánügynek tekinti.

Sakura a vállát vonogatta, és Kisame tekintetét követve a távolba meredt.

- Igaza is van - felelte végül. - Azt mondja, hogy nincs jelentősége, de hiába. Valami van benne, ami nem hagy nyugodni, mert nem tudom megfogalmazni, mi az. - A lány egy apró, ingerült kézmozdulatot tett, mintha az, ami zavarná megtestesült volna, és ő el akarná hajtani. - Talán a meghittség, ami köztük van. Talán az, hogy Reiki ismeri az igazi Itachit. Talán ő az egyetlen, és mégis, Itachi úgy érzi, még ő sem látja elég tisztán a dolgokat, és őt magát.

- Az Uchihák átka - nevetgélt halkan Kisame. - Javíthatatlanul maximalisták. De tudod mit? - kérdezte hirtelen és Sakurára bökött. - Te vagy Itachi lehetősége.