Az Uchihák játéka

10. - Irány a pokol

Kisame a szemeit dörzsölgetve tápászkodott fel.

- Nem hiszem el, hogy átaludtam egy ilyen ígéretes bulit - morogta Itachinak, aki az előbb rázta fel.

- Nem hagytál ki sok mindent. A kislány véresküt kötött Orochimaruval, és leléptek az öcsémmel.

- Ennyi? - kérdezte csalódottan a kékbőrű. - Akkor talán jól tettem, hogy szundítottam egyet. Mi jövünk, nem igaz? - Arcán jellegzetes cápavigyora ült.

- Nem. Most hazamegyünk. - Pein lépett melléjük elgondolkozva. - Zetsu, menj utánuk, derítsd ki, hol van Orochimaru rejtekhelye.

Zetsu csak bólintott, és már el is tűnt.

- Mi a picsáért jöttünk el idáig, ha balhé nélkül megyünk haza? - akadt ki Hidan.

- Nyugalom, mindennek megvan az oka. Itachi, ha visszaértünk, beszélnünk kell. - Az Uchiha ránézett és komoran bólintott.

Volt egy olyan sejtése, hogy az öccséről lesz szó, amit inkább elkerült volna.

Kisame a hátára dobta a Samehadáját, és Itachira nézett.

- A főnök kedvence, mi? - Az Uchiha viszont olyan tekintettel meredt rá, amit nem kedvelt. Többnyire alaposan szét lett verve a feje egy-egy ilyen pillantás után.

- Oké, oké befogtam - emelte maga elé jobb kezét, és a baljával megigazította a kardját.

A többiek is lassan felszedelőzködtek, majd elindultak. Itachi egy percre még visszanézett Konohára, majd a vállán formát öltő hollónak suttogott valamit. A madár egészen emberi módon bólintott és elszállt a falu felé. Az idősebbik Uchiha egy darabig figyelte a röptét, aztán gyorsan társai után iramodott.

***

Pár óra múlva Konoha elcsendesedett. Neji saját kezűleg szúrta szíven Orochimaru utolsónak megmaradt csatlósát. Dühös volt, rettenetesen dühös. Még sosem érzett ehhez hasonlót. Mérges volt magára, hogy nem tett semmit, Sakurára, hogy ostoba döntést hozott, de leginkább Sasuke Uchihára, hogy ide merte tolni azt az undorító képét.

Kimerülten rogyott le a földre. Ha ma nem ölt meg legalább száz embert, akkor még soha egyet sem. Mégsem bánta meg. Nem jelentkezett a szorító érzés a mellkasában, sem a kínzó gondolat, hogy ő sem jobb azoknál az ocsmány gyilkosoknál, akiket hajkurászik. Mindet egy gondolatért nem ölt meg azonnal, hanem hagyott szenvedni - elvették tőle Sakurát. Szeme Narutóra tévedt és kijavította magát: tőlük.

A szőke ugyanolyan kíméletlenül harcolt, mint ő, hogy minden mérgét kiadhassa magából. Naruto nem tudta elhinni. Most ért vissza, épphogy csak látta az ő Sakuráját, és már el is vitték... Felüvöltött, kezében máris ott örvénylett a rasengan, de mielőtt egy épület falába vághatta volna, Tsunade elkapta a csuklóját.

- Légy észnél, Naruto.

- Elvitte! Az a szemétláda elvette tőlem! És még csak nem is magának... - Mondandója végére lecsillapodott, és csendes szomorúság vett rajta erőt. A rasengan eltűnt, és ő gyengén félrelökte a Hokage kezét. - Orochimarunak... mint egy babát... Sasuke játszani akar vele... - halkan motyogva imbolygott végig a hullák között, az sem érdekelte, ha valamelyikre rálép.

Nem látott és nem hallott, csak ment gépiesen, mint valami robot. Tsunade aggódva bámulta.

- Jiraya, kérlek, menj utána. Nehogy valami ostobaságot műveljen - mondta halkan. Jiraya bólintott és elindult a tanítványa után.

Neji az előbb kivégzett férfi hasán ülve, szótlanul nézett utánuk.

- Mikor indulhatok? - Határozottan nézett fel Tsunadéra, aki szinte beleborzongott a sötét, mindenre elszánt pillantásba.

- Nem mehetsz egyedül - felelte remegő hangon a Hokage.

- Akkor adjon mellém embereket. Shikamarut, Kibát, Hinatát, Tentent, Inót és Narutót.

- Neji, fejezd be, kérlek. - Tenten ijedten figyelte csapattársát.

- Orochimaru elvitte Sakurát, hogy meggyógyítsa a karját. Sakura nem fog beleegyezni, ami azt jelenti, hogy a létező összes módon meg fogják kínozni, hogy rávegyék. Én pedig nyugodjak meg? - Higgadtan beszélt, mintha csak jelentene a Hokage irodájában, de az a monoton hang nem sok jót ígért.

- Csak ne ugorj fejest mindenbe Sakura kedvéért, Neji. Hamarosan kiküldök egy csapat képzett ANBU-t. Ők majd elintézik, ne aggódj - szólalt meg Tsunade.

- Semmit nem érnek. Orochimarunak több rejtekhelye is van. Maga szerint mennyi időbe telik, míg mindet megtalálják és átkutatják Sakura után? Legalább egy hónap. Utána Orochimaru megtámadja Konohát. A byakugan viszont segíthetne.

- Ennyire biztos vagy benne, hogy megtörik őt? - kérdezte szinte suttogva a Hokage, és aggodalmasan meredt Nejire.

- Ne felejtse el, hogy az Uchiha is ott van. - A Hyuuga lehunyta a szemét.

Nem tagadhatta, hogy tudja - Sakura még mindig szerelmes abba a ficsúrba. Bármit megtenne neki. Ha a fiú fogja kínozni, Sakura valószínűleg pár nap alatt nemhogy megtörik - beleőrül. Valószínűleg Tsunadéban is ezek a gondolatok keltettek rossz érzést, mert hirtelen elhatározta magát.

- Rendben van. Menj utánuk. Naruto kivételével mindenkit vihetsz. Ő jelenleg nincs beszámítható állapotban. Shikamaru, gyere az irodámba, beszélnünk kell. Shizune! Szedj össze egy csapat ANBU-t. Valaki szóljon Ayaménak és Daichinek. Elküldjük őket is. A többiek pedig most azonnal álljanak neki eltüntetni a hullákat, kijavítani az épületeket, segítsenek eljutni a sebesülteknek a kórházig. Nemsokára én is csatlakozom hozzátok. - Miután kiosztotta a parancsokat, Shikamaruval az irodájába mentek.

- Gondolom Sakuráról akar valamit mondani.

Tsunade bólintott.

- Nem hagyhatod, hogy Sakura megőrüljön, érted? Olyan titkok tudója a lány, amivel könnyedén szétzúzhatnák a világ természetes rendjét. Eltörölhetnének mindent a föld színéről. Érted ezt, Shikamaru? Ha bármit kifecseg, végünk. A jobbik eset, ha meggyógyítja Orochimaru karját és az elengedi. Ez esetben még van esélyünk a menekülésre, bár Konoha akkor is a semmivel lesz egyenlővé.

- Tehát két esélyünk van, ha felfedi azt, amit tud. Vagy mindenki meghal az egész világon, vagy csak a konohaiak, és a többieknek bujdosniuk kell Orochimaru elől, mert akkora hatalma lesz, amivel bárkit eltörölhet a világ színéről.
Tsunade komoran bólintott.