Az Uchihák játéka

105. - Boldogság

Sakura résnyire nyitott ajkakkal, kissé meglepetten bámult fel a plafonra, míg az ujjai a lepedőt gyűrögették.

Itachi meleg, kíváncsi szája a combjára tapadt, lassan, apránként csókolta végig a bőrét, és a lélegzete csiklandozta, ahogy egy apró, elégedett mordulással kiszökött belőle. Nagyon jó érzés volt, de az orgazmus után már nem volt olyan ködös a feje, hogy elmossa a bizonytalanságát és az idegességét. Még mindig élvezte, ahogyan hozzáér és még mindig ugyanúgy akarta, de a gondolat, hogy látja, hogy mindenét látja kétségeket ébresztett benne.

Sosem volt túl magabiztos a testével kapcsolatban, de megbékélt vele, elfogadta magát, a részeket, amiket szeretett és amiket nem. Tudta, hogy a szégyenlősséghez már egy kicsit késő, de arra gondolni, hogy Itachi most minden porcikáját látja elbizonytalanította. Az alsóajkát rágcsálva, még mindig a plafonra meredve érezte, hogy a férfi nyelve finoman a bőréhez ér, egy hajszálnyit följebb siklik. Egyszerre feszült meg a teste és nyögött fel, és Itachi felemelte a fejét. Meglepő volt, hogy el tudta választani egymástól a két ellentétes reakciót; az élvezetet és az idegességet.

- Sakura? - A hangja rekedt volt és fojtott, mintha a hangszálai nem akartak volna együttműködni vele.

- Minden rendben - mondta gyorsan a lány, de akárhogyan is akarta, képtelen volt visszafogni magát, és a fogai újra a szájába mélyedtek.

Itachi az arcát fürkészve hallgatott egy pillanatig, mielőtt végigsimított volna a combjának belső felén. Sakura nem rezzent össze az érintésétől, de láthatóan feszültté vált tőle, ezért megállt a tenyere. Tudta, hogy nem lesz egyszerű neki, de azért volt, hogy megkönnyítse a dolgokat.

- Akármikor megállíthatsz, Sakura - mondta lassan, és érezte, ahogy az ujjai alatt újra ellazulnak az izmai. - Elvárom, hogy megállíts, ha kényelmetlenül érzed magad. Akarod, hogy abbahagyjam?

Itachi figyelte, ahogy a lány szempillái megrebbennek, majd egy pillanatra rávillannak a bizonytalan, zöld szemek. Szinte azonnal el is kapta róla a tekintetét, és lehunyta a szemét.

- Nem - felelte végül zavartan, de hiába pirult ki újra, hiába gyűrte a markába a lepedőt, a hangja határozott volt, és a férfi egy másodpercnyi tétovázás után visszahajolt a combjára és megcsókolta a puha bőrt.

Sakura halk sóhaját szinte a gerincén érezte végigsuhanni. Nyelt egyet, míg próbált nem arra gondolni, hogy vajon hol a vége az önuralmának és meddig bírja még, mielőtt felrobban. Csak Sakurára akart koncentrálni, a hangjára, az ízére, arra hogy megmutassa neki, milyen az igazi szex, hogy mennyi formája van az élvezetnek és igyekezett nem a saját szükségével foglalkozni, de nehéz volt és tudta, hogy még nehezebb lesz, amint a lány újra teljesen képes lesz ellazulni és élvezni azt, amit csinál.

Sakura felnyögött, mikor Itachi szája újra feljebb mozdult, apró, lassú, szinte már puhatolózó volt a mozdulat, de már olyan közel volt, hogy már nem a combján érezte a lélegzetét. Érezte, ahogy újra felhevül a bőre a csókjai alatt, ahogyan az idegessége lassan elolvad a férfi forró nyelvén. Még mindig bizonytalan volt egy kicsit, de nem akarta megállítani. Az előbbi nem volt számára teljes meglepetés. Ismerte már az érzést, és nagyon hasonló volt az önkielégítéshez, kivéve, hogy jóval intenzívebb volt, és hogy most Itachi keze juttatta el a csúcsra, nem a sajátja. De ez... ez teljesen új élmény volt.

Itachi keze felsiklott az oldalán át a mellére, majd fel a vállára, az érintésétől kirázta a hideg. A puha, meleg keze az övét kereste, és mikor megtalálta, kiszabadította az ágyneműt a szorításából, és a selymes, hollófekete tincsekkel borított tarkójára vonta a kezét. Az ujjai megszorították az ujjait, egy pillanatra szinte fájdalmasan erősen nekinyomták a fejbőrének, és Sakura homlokráncolva kinyitotta a szemét, aztán rájött, mit akar a másik. Itachi azt akarta, hogy szavak nélkül is képes legyen megállítani, ha akarja.