Az Uchihák játéka

123. - Fehér Zászló

- Pein? - kérdezett vissza kicsit tanácstalanul Sakura, aztán a szemei ijedten nagyra nyíltak, mikor felfogta, hogy Kisame azért mutat kifelé, mert... - Basszus, Pein! - mordult fel a lány, és felpattant, mellette Itachi is felállt. - Kisame, vidd az ágyba Tobit, reggeli után elaludt, mert éjszaka rémálmai voltak - mondta gyorsan, és Kisame egy pillanatra értetlenül rámeredt, mielőtt rájött volna, mi a baj azzal, hogy Pein így találja Tobit, ájultan a nappali padlóján.

Gyorsan bólintott, felkapta Tobit és eltűnt vele a hálóban. Sakura a konyhába viharzott, Itachival a nyomában. Mire Pein benyitott, mindketten a konyhaasztalnál ültek. A férfi hallotta, ahogy Sakura hangosan nevet valamin, és mikor belépett, Itachi felnézett rá a kávésbögréjéről. A lány az egyik orvosi magazinjában lapozott éppen.

- Nem, tényleg. Teljesen komolyan mondom! És utána még volt hozzá bátorsága, hogy... Ó, szia Pein - mondta egy kósza, nem egészen őszinte mosollyal, és a férfi némán biccentett felé, mielőtt Itachira meredt volna.

- Igen? - kérdezte lassan Itachi, a mozdulata, amivel a szájához emelte volna a bögrét megállt félúton a levegőben.

- Felépültél? - kérdezte Pein a másikat méregetve, és Itachi már nyitotta a száját, hogy megszólaljon, de Sakura megelőzte.

- Még nem egészen - mondta a férfinak, és becsukta az újságot. - Még hátravan pár kezelése, és folyamatosan ellenőriznem kell a gyógyulást.

- Mennyi idő?

- Két nap - vonta meg a vállát kicsit bizonytalanul Sakura, aztán mikor a tekintete találkozott Itachiéval, lassan folytatta. - Talán három.

A zöld szemek az asztallapra meredtek, aztán újra felnézett Peinre, mikor az felsóhajtott.

- Rendben.

- Kérsz valamit enni? - kérdezte gyorsan Sakura, ahogy oldalra fordult a székén. - Gondolom, nem reggeliztél.

Pein rámeredt, egy pillanatig néma volt, a válla merev, de aztán megmoccant.

- Igen, köszönöm. Deidara is valószínűleg szívesen fogadna valami ehetőt - tette még hozzá, és Itachi figyelte, ahogy kihúzza a mellette lévő széket, hogy az asztalhoz üljön.

- Deidara is itt van? - kérdezte egy mosollyal a lány, míg felállt, hogy kerítsen valami reggelit kettőjüknek, és kicsit megkönnyebbülve arra gondolt, Pein viselkedése mintha jócskán szelídült volna azzal, hogy elfogadott valamit, amit felajánlott neki.

Úgy érezte, mintha a férfi végre megadta volna magát, vagy legalábbis fegyverszünetet kiáltott volna. Persze ettől nem volt kevésbé kellemetlen az egész helyzet, de nem volt annyira feszült sem, mint eddig.

- Igen, mindjárt jön. Valamit javít az agyagmadarán. Idefelé nekirepült valami.

- Siettetek? - kérdezte felvonva a szemöldökét Itachi.

- Csak nem tudtunk időben elindulni - legyintett Pein, és az ajtó felé fordult. - Kisame? Tobi?

- A hálóban vannak. Tobi elaludt reggeli után, Kisame pedig az előbb bement, hogy ránézzen - felelte Sakura háttal neki, miközben egy tányér körül pakolászott. - Kérsz kávét?

- Jólesne, köszönöm - felelte Pein lassan, és nem foglalkozva vele, hogy Itachi őt bámulja a tenyerébe támasztott állal belelapozott Sakura magazinjába. Éppen egy képet bámult, amiről fogalma sem volt, mit ábrázol, mikor Kisame belépett a konyhába.

- Sz'asz, főni - intett oda Peinnek, aztán Sakura mellé lépett, és beleborzolt a hajába. - Mondtam, hogy ne parázz, csillagom. Alszik, mint a kisangyal.