Az Uchihák játéka

108. - Az élet túl értékes

- Ül.

Pein egy elfojtott vigyorral figyelte, ahogy Sakura kurta parancsára Deidara, Tobi és Kisame kihúzzák a székeket, és lehuppannak az asztal köré.

- Esküszöm, hogy beszedtem minden gyógyszert - motyogta Deidara kicsit idegesen dobolva az asztalon. - Ráírtad, mikor kell bevenni, és Kisame semmi mást nem szajkózott két órán keresztül, miután elmentetek - sóhajtotta és Sakurára bámult, ahogy az üres mosogatóhoz lépve kezet mos. - Azt hittem, kihullik tőle a hajam, olyan idegesítő volt.

- Sakura-chan, Tobi is tudja! - pattogott a széken a férfi, és a lány rávillantott egy meleg, vidám mosolyt a válla felett, ahogy megtörölte a kezét a konyharuhában. – Reggel, evés előtt a kék tabletta, tíz órakkor a por, lefekvés előtt a fehér! - hadarta az ujjait egyenként kihajtva, és meglengette a kezét a levegőben. - Tobi is akart enni belőle, de Kisame-senpai elzavarta - tette még hozzá kicsit elkámpicsorodva. Sakura egy metsző pillantást vetett Kisaméra, aki pisszegve próbálta leinteni Tobit. - Kígyósat játszunk, Kisame-senpai? - kérdezte végül ártatlanul pislogva a férfi, mire a kérdezett a tenyerébe temette az arcát.

- Remélem, nem azt akarod mondani, Kisame, hogy nem zártad el a gyógyszereket és bárki hozzáférhetett? - emelte meg a szemöldökét Sakura, míg az asztal mellé lépett és megragadta Deidara gallérját. - Vetkőzz.

- Elviszel azért előtte vacsorázni? - pislogott fel rá a szőke, Sakura pedig összeszűkült szemekkel rámeredt. - Oké, veszem már le, veszem már - motyogta Deidara és kibújt a köpenyéből, míg Kisame az asztal másik felén vihogva Itachi felé fordult, aki az ablak mellett a falnak támaszkodva nézte őket.

- Kicsit heves ma, mi? - kérdezte egy kaján vigyorral, amire egy fenyegető, sötét pillantás volt a válasz.

- Fogd be, Kisame, különben a probléma, ami az orrodat érinti kiterjed máshová is - motyogta Sakura, és mikor Deidara karja megállt a levegőben, felényúlt hogy segítsen levenni a pólóját. - Csak akkor fáj, ha felemeled? - kérdezte tőle, míg megfogta az alkarját, hogy megnézze, pontosan milyen magasságban válik kellemetlenné a mozdulat.

- Igen - felelte Deidara. - Eléggé húzódik a seb és nehéz felülni, de egyébként minden rendben. - Sakura ujjai óvatosan megnyomkodták a széles, vörös heget a hasán, mielőtt felizzott volna az ujjai körül a zöld chakra, Deidara pedig kieresztett egy megkönnyebbült sóhajt. - Köszi - mormolta hálásan, és mikor Sakura pár perc elteltével elhúzta a kezét, a heg eltűnt, csak kipirult, de gyógyult bőr maradt utána.

A lány hallotta, ahogy Pein és Itachi beszélgetnek, és Tobi valamit hadar Kisaménak, de nem figyelt, miről, csak gyors, gyakorlott mozdulatokkal átmasszírozta a szőke férfi lapockája és a válla körüli részt. Deidara hümmögve lehunyta a szemét, és az asztalra fektetett homlokkal hagyta magát, Sakura pedig egy maroknyi szőke tincset arrébb söpörve a válláról ellazította a meghúzódott izmot, majd egy villanásnyi chakrával be is fejezte.

- Tessék, jobb mint újkorában - mondta elégedetten, mikor Deidara felült és próbaképpen fel-le emelgette a kezét.

- Istennő vagy - sóhajtotta Deidara és felmosolygott rá, Sakura pedig visszamosolygott. El akart lépni mellőle, hogy Kisamét is meggyógyítsa, de a férfi elkapta a kezét és mikor meglepetten rápislogott, Deidara mosolya kiszélesedett. - Nem, komolyan - mondta lassan. - Megmentetted az életem.

Sakura zavartan legyintett.

- Ugyan, ez a munkám, Deidara, szóra sem...

- Sakura - vágott a szavába ezúttal halálosan komolyan a férfi és megszorította a kezét a kezében. - Mindannyian tudjuk, hogy hagynod kellett volna meghalni, mégis meggyógyítottál. Köszönöm. Nem tudom, hogyan viszonozhatnám, de ha van valami, amire szükséged van, csak szólj, oké? - Sakura lágyan mosolyogva bólintott, és Deidara újra megszorította a kezét. - Köszönöm.