Az Uchihák játéka

84. - Egyedül és büszkén

Sakura körülbelül a második perc eltelte után vette észre, hogy Reiki mosolya és vidámsága annyira hamis, hogy fáj.

Valószínűleg csak a saját, nyomasztó gondjai miatt nem tűnt fel neki előbb, de az agya kiutat keresett, és a másik volt a kiút. Mindig is érdekelték az emberek. A félelmeik, a vágyaik, az álmaik, a gondolataik, a szavaik, minden, amiből a tettek születnek.

Reiki a kezében tartott papírdobozt bontotta fel, és Sakura lenézett az ugyanolyan dobozra, amit az ujjai között szorongatott, a keze tétován leszakította a tetejét, egy pillanatig sem próbálva finoman felbontani, ahogyan a nő csinálta. A csempén ültek, Reiki törökülésben, ő a lábát felhúzva a hátát a kád hűvös oldalának vetve. A göndör, barna hajtincseket bámulta, amik ziláltnak tűntek, a nő szeme sarkában az apró fekete festékpöttyöt. Elkente a sminkjét, és Sakura egy pillanatig kísértést érzett rá, hogy odahajoljon, letörölje a festéket, és megigazítsa a haját.

Reiki mindig olyan összeszedett volt. Finom. Elegáns. Apró, bájos mozdulatai voltak. A reszketése hiába múlt el, ha ezek az apró jelek pontosan elárulták a lánynak, hogy milyen zaklatott is most tulajdonképpen. Mitől? Itachitól? Tőle? Kakuzutól? Vagy az egész helyzettől, a félelemtől...

- Nem kell féltened őt, ugye tudod? - kérdezte, míg a pillantása visszatért a hajfesték kicsomagolásának figyeléséhez. Hallotta, ahogy Reiki egy mély sóhajjal megáll a mozdulat közepén, majd folytatja, mintha nem is hallotta volna. - Tud magára vigyázni. Egyébként sem... - Sakura egy másodpercre elhallgatott, az ujjai tétován babráltak a dobozból kicsúszott kellékekkel. - Nem hagyná, hogy lássam meghalni. Nem akarná, hogy lássam.

A lány felnézett Reikire, aki rábámult, a szemei vörösek voltak, de szárazak.

- Tudom – felelte végül a nő, és folytatta, amit elkezdett, újabb tégelyek csúsztak a csupasz csempére. - Azt hiszem, öt... vagy talán hat doboz elég lesz - hümmögte halkan. - Remélem, teljesen lefedi ezt a hajzuhatagot - sóhajtotta még homlokráncolva, mintha egyedül Sakura haja okozna neki bármilyen gondot is, és a lány egy beletörődő szusszanással megadta magát.

Ha Reiki úgy akar tenni, mintha nem történne benne semmi, mintha nem is éppen a világa rengett volna meg, legyen úgy. Nem voltak bizalmas barátnők, bár az volt az igazság, hogy Sakura ilyenkor, amikor vidáman csacsogott mindenfélét, és ok nélküli lelkesedésével mintha csak őt próbálta volna kihúzni a gödörből, ilyenkor úgy érezte. És az a jóindulat... Az őszinte volt a részéről. Őszintébb talán, mint tőle bármikor is.

A lány lehunyt szemmel egy másodpercre engedte csak át magát a bűntudatnak, mielőtt Reiki rászólt volna, hogy hajoljon a kád fölé, és a kesztyűbe bújtatott kezeivel úgy ahogy volt, jóformán samponként a lány hajába masszírozta azt a hatdoboznyi festéket.

Sakura szeme könnybelábadt az irtózatosan erős szagtól, köhögött, és Reiki hagyta egy kissé felegyenesedni néha, amikor úgy érezte, mindjárt megfullad.

- Ne haragudj, de ha egyenként kenegetném a tincseidet, még holnap reggel is itt lennénk. - A lány megkönnyebbült, mikor úgy tíz perc után megkönyörült rajta. Reiki kontyba tekerte a sötét színű trutyival borított haját, és pár csattal, amit nem sajnált, odarögzítette. Az alsó kisszekrényből kivett egy kisebb törölközőt, és Sakura kissé furcsán nézett rá. - Az enyém. De már úgysem lesz szükségem rá - mondta a nő halkan, egy pillanatra rámeredt a kezében tartott anyagra, aztán a lány feje köré tekerte. - Tessék. Most várunk fél órát, és utána ki kell mosni a felesleget. Az lesz csak a mulatság - fintorodott el egy őszintétlen mosollyal, és Sakura egy hasonlóval válaszolt.