Az Uchihák játéka

11. - Hajt a remény

Másnap estére elérték a rejtekhelyet. Elsőnek Orochimaru ment be, utána Kabuto a lánnyal, Sasuke és végül Fuuma. Gakushi még hátrafordult és körülkémlelt. Mióta elindultak úgy érezte, hogy valaki figyeli őket. Mivel azonban nem látott semmit, feladta és követte a többieket.

- Kabuto, vidd a lányt egy kényelmesebb cellába, aztán hozd a gyógyszereim. Gakushi, köszönöm a segítségedet, a jutalmad persze nem marad el. Sasuke, a tekercset hozd a szobámba, és utána elmehetsz.

Mindannyian bólintottak, majd elváltak. Orochimaru és Sasuke a kígyó szobájába mentek. Az Uchiha épp csak ledobta a tekercset és már ment is - nem volt kíváncsi mestere szövegelésére. Gakushi visszament a régebbi cellájába, ami nem volt messze attól, ahova Kabuto vitte Sakurát.

A lány még mindig ájult volt, és a szanitéc pontosan tudta, hogy másnap reggel fel kell ébrednie, habár a gyógyszerektől még kábult lesz. Kell neki egy-két nap, hogy összeszedje magát, de addig Orochimaru meggyőzi majd, hogy gyógyítsa meg.

A kényelmesebbnek nevezett cella, amit a kígyó Sakurának szánt, valójában nem volt több mint egy koszos kis lyuk rácsokkal ajtó helyett. Egy vaságy állt benne a fal mellé tolva, piszkos matraccal és lyukas takaróval, meg egy sárgára színeződött párnával. Kabuto lefektette a lányt az ágyra és leráncigálta róla a felsőjét, a szoknyáját és a cipőjét, majd a rövidnadrágban és a felső alatt viselt topban begyömöszölte a takaró alá. Megvizsgálta a pulzusát, és kezét Sakura homlokára téve megnézte a hőmérsékletét. Nem volt lázas, ami egy kissé aggasztó volt, és a pulzusa is elég lomhának bizonyult.

A férfi felhúzta a lány szemhéját, és megvizsgálta a pupilláit. Egy pillanatig csak nézte Sakurát, majd rádöbbent, hogy a kuonichi szervezete egyáltalán nem tiltakozik a gyógyszerek ellen.

Ez eléggé aggasztotta. Lehet, hogy holnap már fel sem kel. Szaggatottan felsóhajtott, majd átment a laborba, és egy steril tűt keresett. Egy nagy barna üvegből felszívott pár cseppet az injekcióhoz, majd visszasétált Sakura cellájába, és a takarót felhajtva a lány karjába döfte. Sakura megrándult, de nem tért magához, így Kabuto beadta neki az anyagot.

- Ettől majd észbe kap egy kicsit az immunrendszered - motyogta magának, majd egy darabig még csöndesen ott üldögélt, és folyamatosan ellenőrizte a lány hőmérsékletét.

Mikor Sakura homloka forrósodni kezdett, elégedetten hagyta ott. Elfordította a kulcsot a zárban, majd megrángatta a rácsot, hogy biztosan jól zárta-e be a cellaajtót. Az meg sem moccant, így mehetett végre a dolgára. Visszament a laborba, hogy eleget tehessen mestere parancsának, és közben halkan motyogott valamit a chakrarendszerekről.

***

- Álljunk meg pihenni - javasolta Shikamaru, mire a kis csapat megtorpant.

Neji egy percig még tovább futott, majd megállt. Visszanézett a férfira, majd maga elé bámult, de végül is nehézkesen bólintott és visszament a többiekhez.
Kiba, Akamaru és Ino elindultak az erdőbe fát gyűjteni, hogy tüzet gyújthassanak. Tenten és Shikamaru az éjszakai fekhelyeket készítették elő, Hinata és Naruto pedig köveket gyűjtöttek, hogy körbe rakhassák őket, kijelölve a tábortűz helyét.

Neji nem tudott mihez kezdeni, csak ténfergett körülöttük, hol megigazított egy leterített pokrócot, hol felkapott egy követ és beillesztette a többi közé.

Szíve húzta volna tovább, valami azt súgta, sietnie kell. Otthagyhatná a csapatot, de azzal nem érne sokat. Ha egyedül találna rá a lányra, nem tudna segíteni rajta, sőt ő is nagy bajba kerülne.

Leült a földre és bámult maga elé.

„Sakura, mégis hogy lehettél ennyire ostoba?"

Szaggatottan felsóhajtott, majd segített tüzet gyújtani, mikor Kibáék visszajöttek száraz faágakkal megpakolva.

Körülülték a tüzet, és egy percre gyászos csönd telepedett közéjük. Csöndben pakolták elő hátizsákjukból a magukkal hozott ételt, majd szótlanul falatoztak. Az étkezés végeztével egy csöppet még üldögéltek a tűz körül, míg Shikamaru, aki a csapat főnökének lett kinevezve, kiosztotta a holnapi tennivalókat.

- Ez egy hosszú pihenő lesz, srácok, és szerintem használjátok ki, mert nem valószínű, hogy lesz alkalmunk több ilyet is tartani. Most a gyorsaság és a pontosság a legfontosabb. Egyetlen apró millimétert sem hagyhatunk ki. Ha elkerüli a figyelmünket akár csak egyetlen nyom is, az végzetes lehet. - Tekintete egy percre megállapodott Hinatán és Nejin jelezve, hogy számít rájuk. - A gyorsaság érdekében két csapatra válunk. Mindkét csapatba kell egy Byakugan használó, egy blokkoló és egy támadó. Mivel heten vagyunk... - Egy halk vakkantás szakította félbe a férfit, mire az elmosolyodott. - Bocs, Akamaru. Szóval nyolcan vagyunk, tehát mindkét csapatba négy-négy ember kell. Neji, Ino, Kiba és Akamaru lesz az egyik csapat. A másik Hinata, Naruto, Tenten és én. Így egyensúlyban vagyunk, és Akamarut beleszámítva mindkét csapatban két támadónk is van. Nem rossz felállás, Neji elég okosan válogatott még Konohában, mikor embereket kért maga mellé. - Shikamaru előkotort a hátizsákjából egy térképet, kiterítette a földre és megvárta, míg körülállják, majd folytatta. - Orochimaruék egyértelműen észak felé indultak, így legalább a többi égtáj felé nem kell kutatnunk. Ez eléggé megkönnyíti a dolgunkat be kell, valljam. De ne felejtsétek el, ettől még lehet csapda, esetleg mire odaérünk, már tovább mehettek valamerre. Az én csapatom a Vízesés Országának nyugati határa felől közelít a Hang falu felé, áthaladva egy lakatlan területen, Nejiék pedig a Gőz Országának keleti határa felől. - Shikamaru ujjaival mutatta a haladási irányokat, és néha fel-felnézett, hogy láthassa, ahogy társai bólogatnak. - Nem valószínű, hogy tárt karokkal fogadnák Orochimarut a környező országokban, de megvan az esély rá, hogy valahol bujkál a környéken. Ha mégsem így lenne, akkor három nap múlva a Hang falubeli ismert rejtekhelye előtt találkozunk. Ha valamelyik csapat késne, bevárja a másikat, és semmiképpen sem rohan fejjel a falnak. Értettétek? - A férfi meredten bámulta Nejit, míg az rá nem bólintott a többiekkel együtt. - Akkor mehetünk aludni. A tüzet ne oltsátok el, hűvös a hajnal. Jó éjt.

Shikamaru visszarakta a térképet a hátizsákjába, majd berakta a feje alá párnának, és magára húzva a takarót már aludt is.

- A lusta segg könnyen beszél, harc közben is el tudna aludni - forgatta a szemét Ino, majd átvonszolta a pokrócát és hátizsákját a férfi fekhelye mellé, kényelmesen megágyazott magának és leheveredett. Shikamaru felrezzent a mocorgásra, majd álmosan elmosolyodott és magához húzta a lányt.

- Szép álmokat, kicsikém. Élvezd ki, amíg lehet, mert holnaptól három napig nem látjuk egymást - mormogta a fülébe.

- Igen, igen - sóhajtott Ino és elhelyezkedett szerelme karjaiban. - Azok az átkozott blokkoló jutsuk.

- Jobb, mint a semmi nem igaz?

- Néha szeretnék inkább Chouji lenni... - sóhajtotta a szőkeség, majd egy pillanatra elgondolkodott. - Nem, ezt visszaszívom.

Hinata némán figyelte a halkan nevetgélő párost, majd vetett egy pillantást a mellette ülő Narutóra, aki még mindig a tűzbe bámult.

A többiek is lefeküdtek már, Tenten szinte legurult a pokrócáról, mintha álmában is Nejivel akarna lenni, akinek a feje alá tett, kinyújtott keze kis híján hozzáért a lány arcához. Akamaru Kiba hátához simulva halkan nyüszített álmában, lába néha meg-megrándult, mintha futna.

Hinata felállt, majd lenézett Narutóra.

- Ne... nem jössz te is aludni, Naruto? - kérdezte halkan, mire a fiú felrezzent mély töprengéséből.

- De igen - Felmosolygott a Hyuuga-lányra, és leheveredett a hozzá legközelebb eső üres pokrócra.

Hinata a példáját követve a mellette lévő pléd alá kucorodott, és Naruto felé fordulva figyelte szerelmének lehunyt szemét, kisimult arcát.

- Naruto? - szólalt meg olyan halkan, hogy nem gondolta volna, hogy a fiú meghallja, de Naruto egyből felnyitotta tengerkék szemeit, és érdeklődve figyelte.

- Igen, Hinata?

- Szerinted megtaláljuk őt? - aggodalmaskodott, és annyira ijedt volt, hogy a szőke arcára bátorító mosoly kúszott.
- Ne félj, Hinata, minden rendben lesz.

Naruto kinyújtotta a kezét a lány felé, aki elpirult ugyan, de bátran a fiú felé nyúlt remegő kis kezével. A szőke megfogta a kezét, finoman megszorította, majd még épphogy elmotyogott egy szinte érthetetlen mondatot, mielőtt elaludt volna. Hinata úgy sejtette, egy jó éjszakát lehetett, ezért reszkető hangon, halkan suttogta bele az éjszakába:

- Neked is, Naruto.

Aztán ujjai körül a fiú puha bőrének érzésével szenderült mély álomba.