Az Uchihák játéka

35. - Falak közé zárva

Itachi érezte, hogy Sakura ujjai megfeszülnek a tenyerében, a lány feketére lakkozott körmei belemélyedtek a húsába. Tudta, hogy nem kéne ezt tennie, hogy a Hyuugának is tudnia kéne, hogy az egész csak egy pokoli kis színjáték, de nem hagyhatta. Ha ezzel magára haragítja Sakurát, akkor sem engedheti el a kezét. Muszáj megtennie... Sasukéért.

Neji sápadt arcába bámult, nem törődve vele, hogy Sakura körmei felsértik a bőrét, vagy hogy óvatosan, finoman megrántja a kezét, hogy senki ne vegye észre a tiltakozását, de mégis jelét adja valahogy, hogy csöppet sincs ínyére a helyzet. Lepillantott a lányra, miután Neji is Sakurát kezdte el bámulni. Csak a profilját látta, a remegő száját, és a kivörösödött szemeit. Most látszott meg igazán a lányon, hogy mennyire megviselték az elmúlt napok gyötrelmei, hogy mennyire kikészült az egésztől, és hogy mennyire elege van.

Tudta, hogy pillanatokon belül eltörik a mécses, látta már ezt az arckifejezést. A bordélyban, az ágyon kuporgó, zokogó Sakura képe azóta kísértette. Nem hagyhatja, hogy elsírja magát, a végén még elterjedne a pletyka, hogy Sakura nem is akar a...

Itachi felkapta a fejét, Nejire bámult, aki megfeszülő állkapoccsal, dühödten bámult vissza rá, mint egy sebesült vadállat, akit sarokba szorítottak.

- Mi a franc ez? - fújtatta a Hyuuga, a szemei újra fehérbe fordultak, és Itachiban felrémlett a gondolat, hogy a byakugan jobban hasonlít a sharinganra, mint gondolta. Valószínűleg mindkettő érzelmi alapon működik - ha dühös volt, vagy valami megviselte, az ő szemei is automatikusan vörössé váltak.

Itachi érezte, hogy Sakura ujjai megrándulnak, és enyhén reszket, mintha minden idegszálával megfeszülten arra koncentrálna, hogy nehogy kiadja a tervüket, kettejüket, és valószínűleg így is volt, mégis, a halvány rózsaszín ajkak hirtelen megmoccantak, és a férfiban felharsantak a vészhelyzet közeledtét jelző szirénák.

- Sakura hamarosan az Uchiha klán első asszonya lesz - mondta higgadtan, és elégedett volt vele, hogy még csak hazudnia sem kellett ahhoz, hogy leszerelje Nejit.

A Hyuuga szemei kikerekedtek egy pillanatra, még a szája is tátva maradt, aztán keserű arckifejezéssel lehunyta a szemeit, megpróbálván lenyugodni, hogy biztosan ne követhessen el semmilyen butaságot. Nem, most nem szabad - gondolta Neji, hiába üvöltött odabent a szíve a fájdalomtól. Ha elveszíti az eszét, máris legyőzték. Egy olyan higgadt, hidegvérű alakkal szemben, mint az Uchiha, neki is meg kell őriznie a józanságát.

Mikor újra felnézett, a szemei már jóformán izzottak, az arca mégis kifejezéstelen volt.

- Gratulálok, Sakura - köpte a lány felé a szavakat, amik martak, mint a sósav. - Ha az egyik Uchiha féreg nem vesz észre, majd hozzámész a másikhoz, nem igaz? Elvégre neked olyan mindegy. Ha ez a helyzet, hát megérdemled a sorsodat, Sakura Haruno. Legyél pokolian boldog - vágta oda keményen, majd megfordult, és elsétált, a léptei kimértek voltak, a háta megfeszült, és ökölbe szorította a kezeit, hogy az ujjpercei teljesen elfehéredtek.

Itachi azonnal Sakura felé fordult. A lány arcán néma könnyek peregtek, hiába szorította össze a fogait, valami fájdalmas nyüszítésféle szűrődött ki közöttük tompán, élettelenül. Itachi zavartan bámult el a válla fölött, a tekintete megtalálta a száját harapdáló, aggódó Inót, Shikamaru dühös homlokráncolását, Tenten ijedt arcát, meg a fejét rosszallóan csóváló Kibát, a mellette morgó Akamarut, és egy halványlila, feldagadt szempárt, ami olyan rémülten meredt rá, mintha ijedt kis nyuszi volna a tulajdonosa.

"A Hyuuga lány. Na, már tényleg csak az az ostoba Hiashi hiányzik innen" - gondolta gúnyosan, hogy addig se kelljen a hangra figyelnie a lelkében, ami éppen azt ordította, hogy hogy lehet ilyen érzéketlen és kegyetlen Sakurával, mikor az orra előtt törik szilánkosra éppen.