Az Uchihák játéka

55. - Csak egy nap az élet

  Sakura lehajtotta a fejét, és befonta a haját, mert kezdte zavarni, ahogy csöppet felerősödött a szél. Szerencsére, nem volt olyan erős, hogy állandóan szorongatnia kelljen a szoknyáját. Rábámult a Konantől kölcsönzött bézs, nyitott szandálra, és megállapította, hogy majd át kell törölgetnie, mert a tegnap esti esőtől felázott földutak sara megtapadt az oldalán.

- Sakura-chan! - A lány felnyögött, mikor Tobi a nyakába ugrott hátulról, mikor végre befejezte a fonogatást, és fel akarta emelni a fejét. - Tobi elmehet játszani?

- Maradj nyugton, Tobi - szólt rá Kisame, míg nyakon csípte a férfit, és leemelte a lány hátáról. - Nehéz vagy a kislánynak, nem látod?

- Tobi bocsánatot kér - szontyolodott el Tobi, még mindig a levegőben lógva.

- Semmi baj - mondta Sakura, míg az ujjai gyorsan átmasszírozták a tarkóját. - Tedd már le, Kisame, nem kölyökmacska.

- Tobi szeretne cica lenni - kezdett ficánkolni Kisame szorításában, mire a férfi letette a földre, és elengedte. - Sakura-chan szereti a cicákat? - kérdezte kíváncsian, míg a lány mellett szökdécselve mindketten próbáltak lépést tartani Kisaméval. Deidara valahol mögöttük idegesítette Itachit egy ideje.

- Igen, nekem is volt egy, amikor kislány voltam - mondta mosolyogva Sakura. - Mirukunak hívták - tette hozzá Tobi kíváncsi pillantását látva.

- A Miruku gyönyörű! - ugrott magasra Tobi. - Tobi is Miruku lesz! Mehetek játszani?

- Persze, csak ne menj messzire - felelte Sakura, mire a férfi átkarolta a nyakát, és az arcához dörzsölte a maszkját, aztán elszaladt előre, tett három kört, és aztán egyenesen továbbrohant, mint egy kiscsikó, és a lány halkan nevetve figyelte.

- Szerintem tejnek nevezni a macskád eléggé fantáziátlan dolog - jegyezte meg Kisame vigyorogva, és zsebre dugta a kezeit, míg kicsit lassított a léptein, hogy Sakurának ne kelljen loholnia utána.

- Négy éves voltam, oké? - méltatlankodott a lány. - Miért, tudtál volna jobbat?

- Biztos - vonta meg a vállát a férfi. - Csakhogy utálom azokat a bolhás dögöket. Nálam biztos nem lenne sokáig macska. Az első adandó alkalommal repülne. Szó szerint.

- Félnél tőle, hogy felfal éjszaka, mi? - kuncogta a lány.

- Ó, te jó ég, tündérem, nagyrészt ember vagyok. Csak nekem van egy kis előnyöm is: kopoltyúnak hívják. És pokolian jól jön, ha az ember társa egyáltalán nem tud úszni.

- Képzelem - motyogta Sakura, aztán hirtelen felkapta a fejét. - Mi? Úgy érted, hogy Itachi nem tud úszni? - kérdezte hitetlenkedve, és megtorpant.

- A-a - rázta a fejét vigyorogva Kisame, és két lépés után ő is megállt, félig visszafordult Sakura felé. - Tudtam, hogy ráharapsz - vihogta végül. - A csalira, tudod - tette hozzá, mikor a lány még mindig meglepetten meredt rá. - Ó, anyám, nektek szabad, de ha én sütök el egy halas poént, akkor már nem is olyan vicces, mi? - nyögte a szemét forgatva, aztán továbbindult, Sakura pedig felocsúdva utánarohant, és mellészegődött.

- Úgy érted, hogy Itachi... egyáltalán nem tud úszni? - kérdezte lassan, hitetlenkedő arccal a lány, mire Kisame a fejét csóválva megvonta a vállát.

- Átlátszóak vagytok, mint a medúzák, kiscsibém - vihogta. - Ugyanaz a reakció, ha meghallod a nevét, mintha ő a tiédet. Észrevetted már, hogy ha ott vagy, akkor csak rád figyel? - érdeklődött félrebiccentett fejjel Sakurára bámulva, mire a lány csak zavartan megrázta a fejét.